Kosztándi Jenő

Kosztándi Jenő

 

„A művész nem titkolt szándéka a fehér vásznon a rendteremtés, hogy a kor ritmusát úgy láttassa, amint érzelmei sugallják és értelme vezérli” – őrzi Kosztándi Jenő hitvallását az emlékplakett. Kosztándi Jenő képzőművészt 2017. június 14-én avatta díszpolgárává Kézdivásárhely.

 

Kosztándi Jenő élete több szállal kötődik a Nagy Mózes Elméleti Líceumhoz, a kiváló festészetórák, a tanítványok szeretete, a kollegiális kapcsolatok, a fizikaterem csillagos mennyezete mind-mind az ő emlékét őrzik. A Kosztándi házaspár kezdeményezésére és irányításával 1971-ben jött létre a rajztagozat – Jenő bácsi órái életre szóló élményt jelentenek számtalan nemzedék számára. A színek és formák összhangjának elkötelezett híveként, gazdag szellemi és lelki hagyatékot adott át tanítványainak, a képi ritmusokat a klasszikus zene szeretetével kötötte össze. Nyugdíjaséveiben is életben tartotta és ápolta kapcsolatát az iskolával, a tehetséges diákokat műtermében oktatta, a rajztagozat éves, számadó kiállítását figyelemmel követte, a nagyobb rendezvényeken mulasztás nélkül jelen volt. Kiváló kapcsolatteremtő képessége, oldott humorérzéke által az erdélyi művésztársadalom és a kisváros kulturális életének meghatározó alakja volt, műterme a helyi értelmiség és az átutazó művészek találkozóhelye.

 

Szegényebb lett a világ, amikor örökre letette az ecsetet Kosztándi Jenő, aki nemcsak művészként, emberként is hatalmasat alkotott. A kézdivásárhelyiek a legnagyobb büszkeségeink között tartunk számon, de tisztelték őt egész Erdélyben és a határon túl is. 87. életévében hirtelen hunyt el, hatalmas kulturális örökséget hagyva hátra. Hosszú és tartalmas életet élt, vidámsága és életkedve mindvégig töretlen volt. Mindig volt a tarsolyában egy vicc, amelyet örömmel osztott meg azzal, akivel éppen szóba elegyedett, és ilyenek nagyon sokan voltak, hiszen mindenki tisztelte, szerette őt. Halálával fontos feladatot hagyott ránk: örökségét immár nekünk kell őriznünk, és vigyáznunk arra, hogy munkásságát az utánunk jövő nemzedékek is ismerjék, megismerjék.

 


Dobolyi Aladár

Dobolyi Aladár

 

Dobolyi Aladár asztalitenisz-edzőként, sportemberként, a város fiatal tehetséges sportolóinak mentoraként öregbítette a céhes város hírnevét. Munkájának fáradhatatlan szolgája volt, „gyerekeiért” mindent megtett, számára az volt a legnagyobb büszkeség, ha újabb nagyszerű eredményt tudott általuk felmutatni. Tizennyolc román bajnoki, hat Balkán-bajnoki cím, egy Európa-bajnoki harmadik hely, valamint sok-sok más dobogós helyezés köszönhető kitartó és következetes munkájának. Egykori és jelenlegi tanítványai kivétel nélkül szeretettel és elismeréssel nyilatkoztak a kiváló edzőről. Dobolyi Aladár 64 éves korában, hosszú betegség után hunyt el, amelyet méltósággal és soha nem szűnő energiával viselt. Távozásával nemcsak a város, a Nagy Mózes Sportklub, de Kézdivásárhely sportélete is sokat veszített. Dobolyi Aladárt 2016. május 6-án avatták a város díszpolgárává, és ugyan ezen az ünnepségen az ő nevét vette fel az asztalitenisz terem.

 


coos henneveld elvagni

Coos Henneveld

 

2009-ben Kézdivásárhely díszpolgárává avatta Coos Henneveld urat, a maassluisi Regiosteunpunt Alapítvány elnökét, aki 1999-től tart fenn gyümölcsöző kapcsolatot Kézdivásárhely önkormányzatával és a helyi civil szervezetekkel. Az ő segítő közbenjárásával alakult meg a kézdivásárhelyi Maassluis nevet viselő Nyugdíjas Klub, amely 2009-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, ugyanakkor a város különböző szervezetei és intézményei adományok révén folyamatosan élvezhették a holland Maassluis város támogatását. Maga a testvérvárosi kapcsolat is ennek a civil kezdeményezésnek az eredményeként hivatalosítódott 2001-ben. Coos Henneveld 2015 januárjában hunyt el, az emlékének állított kopjafát 2015. június 6-án leplezték le a kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási és Koordinációs Központ udvarán családja és tisztelői jelenlétében.

 


wilhelm wegener

Wilhelm Wegener

 

A rendszerváltás után, 1999-ben Wilhelm Wegener úr, a New Fashion Rt. és Zarah Moden Kft. többségi német tulajdonosa kapta meg a díszpolgári címet. Wegener úr befektetései révén nemcsak munkahelyet biztosít a kézdivásárhelyieknek, hanem bőkezű adományai révén gazdagodott a városunk, intézmények újultak meg, így például a Vigadó Művelődési Ház és a Városi Kórház.

 


szentkereszty stephanie

Szentkereszty Stefánia

 

A város díszpolgári címet adományozott báró Szentkereszty Stefániának, aki Kézdivásárhelyen közjóléti intézményeket szervezett és alapított. 1872-ben Szentkereszty Stefánia Kézdivásárhelyen olyan lelkesítõ beszédet mondott, hogy a város polgársága azonnal felkarolta egy árvaház létesítésének a gondolatát. Miután az árvaház felvette megalapítója nevét és működõképessé vált, a bárónõ kezdeményezésére nevelőintézetté alakult, ahol a műveltség mellett különbözõ mesterséget sajátítottak el az ifjak, melynek alapján beilleszkedhettek a társadalomba.

 


kossuth lajos

Kossuth Lajos

 

1894-ben Kossuth Lajos államférfit, Magyarország volt kormányzóját választották meg Kézdivásárhely díszpolgárának, akinek Molnár Józsiás vezetésével tíztagú küldöttség vitte el Torinóba a díszpolgári oklevelet. A díszpolgárrá választás és a látogatás jelentőségét növeli, hogy a kézdivásárhelyieké volt az utolsó küldöttség, amely az akkor már súlyos beteg Kossuth Lajost számkivetettségében felkereste, ugyanis a látogatás után nem sokkal, 1894. március 20-án a kormányzó meghalt.

 


wesselenyi miklos

Wesselényi Miklós

 

A város első díszpolgára báró Wesselényi Miklós volt, aki az 1834-es nagyégéskor, amikor Kézdivásárhely háromnegyed része hamuvá lett, 1000 pengő rénes forintot adományozott a városnak. Ez a nagylelkű adomány annyira meghatotta a város polgárságát, hogy a városi képviselő testület díszpolgárnak választotta őt. Tudjuk, bonyodalmak következtek a díszpolgárrá választás után, a kormányszék arra hivatkozva nem akarta elfogadni azt, hogy Wesselényi nem polgára a városnak, nincs birtoka Kézdivásárhelyen. De a város leleményes vezetése túljárt a gubernium eszén, egy telket szerzett Wesselényinek, így a kormányszéknek jóvá kellett hagyni a választást. Wesselényi Miklós a telket elfogadta, de azt fel is ajánlotta egy létesítendő kaszinó céljaira, amely aztán 1842-ben létrejött, és ez lett a későbbi könyvtár őse is.