Erős nemzetként, egymás kezét fogva

Egy erős nemzet egymás kezét fogva emlékezik. Erős nemzet vagyunk, amely nem kötelességből, hanem szíve jogán, egymás kezét fogva emlékezik – emelte ki a március 15-i főtéri ünnepségen elmondott beszédében Bokor Tibor polgármester.

Kedden a kézdivásárhelyi Gábor Áron-téren, a déli harangszó után kezdődött el az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 168. évfordulójának tiszteletére szervezett ünnepség. Az esemény bevezetőjeként a Református Kollégium zenekara és diákjai Gyulai István „Örökségünk” című dalát adták elő, a zenei alkotással annak szerzői szeretnék megszólítani a világ különböző pontjain élő magyarokat és bevonni őket egy, a magyar nyelv megőrzését, a nemzet megtartását szorgalmazó mozgalomba.

Az ünnepre hangoló dalok után Kézdivásárhely polgármestere mondta el beszédét, megköszönve a kézdivásárhelyieknek, felső-háromszékieknek, a rendezvény vendégeinek és a testvérvárosok küldöttségeinek, hogy jelenlétükkel szebbé teszik az ünnepet, hogy erősítik azt az állítást, miszerint „a kézdivásárhelyi felvonuláshoz fogható nem sok van a világon”.

– Lészen ágyú – mondotta Gábor Áron, és ezzel a mondattal gyakorlatilag aláírta a halálos ítéletét. Ma nem fegyverekről, puskaporról és fizikai összecsapásokról szól az életnek az árnyoldala. Ma annak vagyunk szem és fültanúi, hogy ha valaki gondolatban, szóban, a világhálón a hatalomnak nem tetsző véleményt vállal fel, kitartóan képviseli egy közösségnek az álmát, vagy egyszerűen csak magyar, az Gábor Áronhoz hasonlóan végzi. Viszont nem csatában, tisztességgel adja az életét, mint a berecki ágyúöntő, nem emelt fővel vonul be a hősök panteonjába, hanem bíróságon, ügyészségen, titkosszolgák által meghurcolva, becsületében megsértve, családi kötelékeiben megzilálva folytat szélmalomharcot a hatalommal – hangoztatta beszédében a polgármester. Hozzátette: folytatni kell a harcot, azok ellen, akik üldözik, bebörtönzik és meghurcolják a szabadon gondolkodókat, a bátrakat, legyen szó nagyobb közösséget vezető emberről, vagy egy egyszerű állampolgárról, aki vállalja magyarságát, vállalja azt és kéri, hogy amit 98 évvel ezelőtt Gyulafehérváron papírra vetettek legyen betartva.

– A túlélésért, a nemzetiségünk megmaradásáért vívott harcunkban Gábor Áron és társai kell legyen a példaképünk – összegzett beszédében Kézdivásárhely polgármestere.

Az ünnepségen az idei Zúg Március verseny győztes diákszónoka, Molnár Balázs mondhatta el beszédét, a magyar nemzeti ünnep alkalmából az V-VIII. osztályosok számára kiírt szavalóverseny nyertese Nánia Hilda Áprily Lajos „Mennék eléd” című versét szavalta.

Az eseményen énekkel és szavalattal közreműködött Márdírosz Ágnes és Puskás László, a Csíki Játékszín színművészei, valamint Kaján Botond, a Petőfi Sándor Gimnázium tanulója és a kézdivásárhelyi Cantus Kamarakórus, Fórika Balázs kántor vezényletével.

Forrás: Profi Rádió, Kertész Tibor

Bokor Tibor polgármester beszéde 2016. március 15-én:

Tisztelt vendégeink, kedves ünneplő kézdivásárhelyiek, székelyek és magyarok!

Talán a legnagyobb szépsége a magyar szabadság napjának, hogy ilyenkor valóban egységes a magyar nemzet. Egységes és erős. Ha most minden magyar megfogná egy másik magyar kezét, talán átölelhetnénk a világot. Átölelnénk, mert ma együtt érzünk, együtt gondolkodunk és együtt cselekszünk. Egy erős nemzet vagyunk, amely nem kötelességből, hanem szíve jogán, egymás kezét fogva emlékezik.

Erős nemzetként, hiszen ma is sokan vagyunk, együtt, hiszen ma újra velünk vannak testvérvárosaink, Szentendre, Hatvan, Paks, Terézváros, Mezőhegyes, Gyöngyös és Mezőkövesd küldöttei, általuk pedig minden testvérvárosi magyar társunk. Hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy nálunk és velünk emlékezik Böjte Csaba testvér, és Horváth Zoltán atya, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa, Terézváros díszpolgára. Örülök, hogy ismét velünk ünnepel Dr. Csige Sándor Zoltán, a Magyarországi Csíkszeredai Főkonzulátus vezető konzulja, üdvözlöm köreinkben Kiss László ezredes urat, a Bukaresti Magyar Nagykövetség véderő, katonai és légügyi attaséját, Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét és Fejér László Ödönt, parlamenti képviselőt. Isten hozta mindnyájukat, és Isten hozta Önöket is, kedves ünneplők!

Hagyományőrző csapataink, lovashuszáraink és a környező falvak képviselői ismét felejthetetlen élményt okoztak számunkra, a zászlós felvonulás pedig második éve a leglátványosabb momentuma ünnepségünknek. Köszönöm, hogy ennyi ember teszi szebbé az ünnepet, mindnyájuknak köszönhetően lassan minden magyar ember hallott róla, hogy a kézdivásárhelyi felvonuláshoz fogható nem sok van a világon!

Tisztelt kézdivásárhelyiek, háromszékiek és anyaországi vendégek!

Az 1848-49-es forradalom végvárából, Kézdivásárhelyről indult el Gábor Áron és Turóczi Mózes a szabadságharc rögös útján. Rögös úton, hiszen a berecki ágyúöntő mester és a céhes városbeli ezermester társa 1848 március idusán nem tudta, hogy milyen nehézségekkel, embertpróbáló buktatókkal kell szembesüljön az idő elteltével, nem tudták, hogy nemzetek fognak össze azért, hogy a sorsával elégedetlen magyar népet megzabolázzák, nyakát ismét rabigába kényszerítsék vissza. A történelem ismétli magát – mondják a szakavatottak. És kénytelen-kelletlen ezt a részigazságnak tartott szólásmondást tényként kell kezeljük, hiszen ha a mai világ milliőjét tekintjük, akkor hasonló jelenségeket tapaszta

Lészen ágyú – mondotta Gábor Áron, és ezzel a mondattal gyakorlatilag aláírta a halálos ítéletét. Ma nem fegyverekről, puskaporról és fizikai összecsapásokról szól az életnek az árnyoldala. Ma annak vagyunk szem és fültanúi, hogy ha valaki gondolatban, szóban, a világhálón a hatalomnak nem tetsző véleményt vállal fel, kitartóan képviseli egy közösségnek az álmát, vagy egyszerűen csak magyar, az Gábor Áronhoz hasonlóan végzi. Viszont nem csatában, tisztességgel adja az életét mint a berecki ágyúöntő, nem emelt fővel vonul be a hősök panteonjába, hanem bíróságon, ügyészségen, titkosszolgák által meghurcolva, becsületében megsértve, családi kötelékeiben megzilálva folytat szélmalomharcot a hatalommal. Így ott tartunk, mint 1848-ban.

Tisztelt ünneplők!

Azt a harcot kell sajnos a 21-ik században is folytassuk mint 170 évvel ezelőtt. Mert az 1848 és 2016 között eltelt időben csak a retorika és nem a hatalom változott, mindössze más dátumot írunk. A hatalom és a zsarnokság szelleme tovább él. A szabadon gondokodókat, a bátrakat üldözik, bebörtönzik, meghurcolják. Legyen szó nagyobb közösséget vezető emberről, vagy egy egyszerű állampolgárról, aki vállalja magyarságát, vállalja azt és kéri, hogy amit 98 évvel ezelőtt Gyulafehérváron papírra vetettek legyen betartva. Mert egy ilyen országban és környezetben élünk, ahol nem hogy az adott szónak, hanem az írásnak sincs meg a szerződésértéke.

Nap mint nap támadásokat élünk és élünk túl. A túlélésért, a nemzetiségünk megmaradásáért vívott harcunkban Gábor Áron és társai kell legyen a példaképünk, egy csillag kell hogy az útmutatónk legyen, amit ők helyeztek el az égbolton. Ez egy láthatatlan csillag, amit nem tud senki elvenni, hiszen a szívünkben él.

Köszönöm, hogy meghallgattak.