Egyházi méltóságoknak állítottak emléktáblát Oroszfaluban

Oroszfalu történéseit összefoglaló könyvbemutatóval, szentmisével és emléktábla avatással egybekötött faluünnepet tartottak Oroszfaluban. Az oroszfalvi közösség kezdeményezésére létrejött eseményen három neves kézdivásárhelyi egyházi méltóság, Kovács Gergely érsek, Kerekes László püspök és Marosi Balázs áldozópap előtt tisztelegtek.

Gál Klára szervező, a faluközösség nevében köszöntötte az egybegyűlteket, mondván: „rajtunk múlik, hogyan tudunk együtt ünnepelni” – ez lévén az oroszfalvi esemény apropója. Gál Klára szerint „büszkeséggel tölt el a múlt, ha emlékeit át tudjuk hozni a mába” – ezt hivatott alátámasztani az a kötet, amelyet négy szerző – Tamás Sándor, dr. Dimény Attila, Jancsó Katalin és Csáki Árpád – adott ki Oroszfalu életéről. A szerzők nevében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke mint társszerző mutatta be a könyvet, kiemelve, hogy ez a kötet nem egy falumonográfia, inkább egy összeállítás arról, amit ma lehet tudni Oroszfaluról. Tamás Sándort saját szenvedélye, a térképgyűjtés és a történelem iránti vonzalma sarkallta arra, hogy részt vegyen a kötet megírásában, kiadásában, és természetesen annak apropója, hogy a feltárt bizonyítékok azt mutatták: Oroszfalut 1540. július 16-án említették először. Az elnök hozzátette: amikor januárban Oroszfaluban régi térképeken ismertette a falu eredetét, kutatásai 1567-ben említik először a falut, azóta viszont olyan dokumentumot is talált, amelyben 1521. december 2-án említik először írott formában a települést.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a kötet előszavában úgy fogalmaz: „Örvendetes dolognak tartom, hogy nincs Háromszéken olyan település, amely ne érdemelne meg egy tanulmányt. Széchenyinek van egy nagyon jó mondása: » Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn. « E könyv tisztelet a múlt előtt, és iránymutatás a jövőbe. (…) A múlt jobb megismerése közösségépítő jelleggel bír, és választ ad olyan kérdésekre is, amelyek néha értelmetlennek, sokszor valótlannak tűnhetnek. A közösség viszont attól lesz erős és összetartó, ha pontosan ismeri múltját, és erre támaszkodik, ebből merítkezik.”

A könyvbemutatót követően Ft. Farkas Alajos, a Kantai Szentháromság Plébánia segédlelkésze celebrálta a szentmisét, majd együtt vonult át az oroszfalvi közösséggel a kultúrotthon melletti kis parkhoz, ahová az emléktáblát állították.

A szervezők nevében ezúttal Rancz Pál foglalta össze az esemény mondanivalóját, kiemelvén: ritkán adatik olyan év, amikor három kézdivásárhelyi embert avatnak egyházi méltósággá – ezt képviseli az elültetett fa három ága is. Rancz egy kéréssel is fordult a közösség fiatalabb tagjaihoz: őrízzék meg a parkot 100 év múlva is, és amikor a fa hatalmas koronája alatt ülnek majd jusson eszükbe, hogy Oroszfaluban volt, van és lesz élet.

Az emléktáblát Bokor Tibor polgármester és Rancz Pál, a faluközösség tagja leplezték le. „Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat. Amikor olyan embereket tisztelünk meg, akik köztünk vannak, viszik városunk hírnevét, és neadjisten egy szabadabb pillanatukban még egy kézfogás és vállveregetés mellett szemükbe köszönhetjük meg, hogy példát visznek itthonról oda, ahol most szolgálnak. Kovács Gergely érsek, Kerekes László püspök és Marosi Balázs pap igazi példaképek. És tudják mi a legjobb ebben? Hogy az ő szívük ugyan akkorát dobban a Kézdivásárhely szó hallatán, mint a mienk” – vélekedett Bokor, majd úgy fogalmazott: „Kézdivásárhelynek szüksége van a példaképekre. Szüksége volt Gábor Áronra és Turóczi Mózesre. Szüksége volt Molnár Józsiásra és Tompa Sándorra. És most szüksége van Kovács Gergelyre, Kerekes Lászlóra és Marosi Balázsra. Mert nem mindegy, hogy kit kell követni, nem mindegy, hogy van-e kire felnézni” – zárta szavait.

Az ünnepség áldással, az egyházi méltóságok méltatásával, szavalatokkal és a himnusszal ért véget.