„Aki a közért adta életét, ma is köztünk él”
„Aki a közért adta életét, ma is köztünk él”
– Március 15-e Kézdivásárhelyen –
Diákok és lovaskocsik felvonulása, őket követő hömpölygő tömeg, kiszászlókat lobogtató, székelyruhás kisfiúk és kislányok, daliás huszárok és díszbe öltözött hagyományőrzők – életkép Kézdivásárhely főteréről március 15-én, a déli harangszó előtti egy órában.
Egyik szekéren „Kossuth Lajos azt üzente”, másikon „Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva” – minduntalan harsogják a környező falvakból megjelent felvonulók. Idén Kézdiszentkereszt, Torja, Kézdiszentlélek, Kézdiszárazpatak, Kézdikővár, Ozsdola, Esztelnek, Gelence, Bereck, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény és Kézdialmás képviseltették magukat. Néhány éves hagyomány lett Kézdivásárhelyen az is, hogy a gyalogos és lovashuszárok tisztelegnek az elöljáróknak bevonulásuk után, majd zászlójukra szalagot kapnak. A szalagokat idén Bokor Tibor polgármester, Fejér László Ödön szenátor és Dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester tűzték fel a hagyományőrzők zászlóira.
A felvonulást követően elkezdődött a megemlékező műsor, melynek oroszlánrészét a Bársony Bálint vezette Magyar Phapsody Projekt és Molnár Levente, világhírű operaénekes közös produkciója tette ki. A műsorban öt dalt – Boldogasszony Anyánk, Kossuth Nóta, Toborzó, Az hol én elmegyek, Hazám – adtak elő, több mint 10 hangszert megszólaltatva. A zenés részek között Porkoláb Tamás-János, valamint Várza-Deák Júlia tanulók kaptak szerepet, előbbi a Gábor Áron szavalóverseny, utóbbi a Zúg Március szónokverseny győztese. Az indulókat, élőben a Tanulók Klubja fúvószenekara biztosította, Gyergyai Barna karnagy vezetésével.
A március 15-i ünnepségen Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere köszöntötte az ünneplőket, aki gróf Széchenyi István szavaira alapozta beszédét, és feltette a kérdést: „(…) szabadnak érezhetjük-e magunkat abban az országban, amelynek határait a megkérdezésünk nélkül húzták át a fejünk fölött, ha első embere gúnyolódik rajtunk, és megfúr minden, a helyzetünk rendezését célzó kezdeményezést; ha miniszterelnöke kétségbe vonja nemcsak a múltunkat, a jelenünket, hanem a jövőnket is?”, majd így folytatta: „a történelmet nem megváltoztatni kell, hanem megismerni.” Bokor szerint: „nem beszélhetünk a jövőről anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk a mögöttünk álló századokra. Ha tisztában vagyunk a múltunkkal, nem érhet bennünket meglepetés sem a jelenben, sem az elkövetkezendőkben, csakis akkor terelhetjük jó irányba a jövőt. Mi a jelent akarjuk rendbe tenni, szabadon, de anélkül, hogy szabadulni akarnánk a múlttól vagy a jövőtől; nem alkalmi munka gyanánt, hanem folyamatos feladatként tekintve rá. De hát miként lehet szabad az, akit még csak el sem akarnak ismerni? A válasz nem lehet kétséges senki előtt: Székelyföld volt, van és csak azért is lesz, és mi csak azért is itt maradunk!” – zárta gondolatait.
Az ünnepi megemlékezés idei díszvendége Tánczos Barna szenátor volt, aki arról beszélt, a forradalom leverése ellenére a kiállás a szabadságért, az egynemzetként mozdulás volt az igazi győzelem 1848-ban. „A mi győzelmünk nem egy pillanat, hanem az az ezer év, amelyben történelmi nehézségektől függetlenül talpra tudtunk állni. Ti, kedves háromszéki barátaim, ti vagytok a győzelem. Mi, az 1848-as forradalom után Székelyföldön magyarul érző, magyarul beszélő, március 15-ét ünneplő székelyek, mi vagyunk a győzelem. Győzelem minden szekely családban megyszülető kisgyerek. Győzelem minden elsőször kimondott magyar szó.” A volt környezetvédelmi miniszter beszédében ugyanakkor arra is figyelmeztetett, az idei választási év ismét óriási megmérettetés a magyarok számára, amelyben hasonló kiállásra van szükség. Történelmi változások korát éljük, és minden magyar ember érdeke, hogy ezeknek a mi közösségünk győztese, és ne vesztese legyen. „Nem engedhetjük meg, hogy a következő évtizedekről nélkülünk döntsenek. Mert helyettünk senki sem védi meg a magyar nyelvet, a magyar iskolát, kulturális értékeinket, nem harcol városaink, falvaink fejlesztéséért, a magyar családokért, a magyar gazdákért” – fogalmazott Tánczos Barna.
Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Beke Mihály András első beosztott konzul tolmácsolta, melynek egy részlete a következőképpen szól: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. (…) A magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik. Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén.”
A fiatalok hangján ezúttal Várza-Deák Júlia, a Bod Péter Tanítóképző diákja szólt, aki mint mondotta: „az ágyban, párnák közt elhunytak emléke elhomályosodik, de aki a közért adta életét, az ma is köztünk él. Minden kor más helyállást kíván. Én a fiatalok csoportosulásában hiszek. Dolgozom és teszek az iskolánk diákszövetségében, városunk diákszervezetében. Szeretném, hogy közremüködésemmel életképes és feladatvállaló diákélet legyen városunkban. Szeretném, hogy tájékozottak legyünk a világ jó és rossz oldaláról. Szeretném, hogy komolyan vegyenek, és törődjenek velünk.” A diáklány szerint a forradalmárok nagy személyiségek voltak, „de nem magányos farkasok! Egyedül nem megy. A forradalom nem bukott el, hiszen él a magyar, erős nemzet a miénk, és ma is itt vagyunk, ahol szólni kell és tenni kell, hogy szép és igazságos legyen a világ.”
Az ünnepség áldással és koszorúzással ért véget.
2024. március 15.
