Nemrég hírt adtunk arról, hogy Varga Róbert irányításával megalakult a Kézdivásárhelyi SE cselgáncs-szakosztálya. A sportolóként számtalan kimagasló eredményt elért, újdonsült szakosztályvezetőt elképzeléseiről, illetve az élsportolói karrier lehetőségeiről faggattuk.

 

– Kézdivásárhelyen a Nagy Mózes Sportklub keretében van lehetőség cselgáncsozni, de csak 18 éves korig. Innen jött az ötlet, hogy lehetőséget nyújtsunk azoknak, akik kinőve a sportiskola kereteit, itthon szeretnék folytatni a dzsudózást. Eddig vagy más csapathoz távoztak, vagy abbahagyták a sportolást. Mi arra törekszünk, hogy folytonosságot biztosítsunk. A közeljövőben kisebb gyerekekkel is szeretnénk foglalkozni, jó lenne, ha a megyében több dzsudócsapat is lenne, szeretnénk fellendíteni ezt a sportágat – fog bele a tervek ecsetelésébe Varga Róbert, hangsúlyozva, hogy nem rivalizálnak az NMSK-val, hanem összedolgoznak, segítik egymás működését.

 

Jelenleg a 10–14 főből álló veterán csapatnak tartják az edzéseket, Gál Domokos a szakosztály alelnöke, Vida Attila a titkára. A 22 éves Varga Róbert májusban fejezi be tanulmányait a brassói Transilvania Egyetem testnevelői szakán, 12 éve cselgáncsozik.

 

– Édesapámék irányítottak a cselgáncs felé. Már a kezdőcsoportban nagyon tetszett, ahogy a nagyobbak dolgoztak, néha ottmaradtam velük edzés után, és egy idő után Veres László edző felajánlotta, feltesz a haladókhoz. Ott mindenki megvert, lévén, hogy új voltam, de ez még jobban motivált, idővel „hozzájuk” erősödtem. Az összetartás is sokat számított, egymást biztattuk, ezáltal is fejlődtünk – mesél a kezdetekről.

 

Róbert az U13-as korosztályban nyerte első országos bajnoki címét, és mint mondja, ezzel beindult a mókuskerék, számtalan verseny következett, a válogatottba is behívták.

 

– Rengeteg viadalra jártunk, beültünk az autóba, és hol Szlovákiában, hol Ausztriában versenyeztünk, bevállalósak voltunk, erre tettünk fel mindent – emlékszik vissza.

 

A többszörös bajnok érettségi után sem hagyta abba a cselgáncsot, másodéves egyetemistaként cserediákként eljutott Pécsre, ahol az egyetemisták országos bajnokságán harmadik lett. Mostantól edzősködni fog, meglátása szerint így kamatoztathatja versenyzőként szerzett tapasztalatait.

 

– Első osztályos korom óta ennek a sportnak élek, ezért is ragaszkodtam a csapatépítéshez, nem szerettem volna máshol keresni a boldogulást. Ez egy életforma, amely egész zsenge kortól az önállóságra tanít, hiszen az edzőtáborokban, versenyeken önmagadra vagy utalva, fel kell találnod magad. De sok más egyéb haszna is van, például amikor bekerültem a válogatottba, nem tudtam románul, de rá voltam utalva, és megtanultam – fejti ki.

 

Azt sem rejti véka alá, hogy mesterének, Veres Lászlónak köszönhetően tartott ki a sportág mellett, neki köszönheti a sikereit.

 

– Sokszor gondoltam arra, hogy abbahagyom, de ő mindig biztatott. Utólag sokszor rádöbbentem, hogy mennyi mindenben igaza volt. Bármi problémánk adódott, segített, mindent meg tudtunk beszélni vele, és ez így van a mai napig. Nem elég a tehetség, kell egy edző, aki erőnlétben, technikailag és pszichikailag is támogat. Remélem, idővel valakinek én is olyan edzője lehetek, mint Laci volt nekem.

 

Forrás: Székely Hírmondó, Bartha Zsófia

 


2014. április 8.