Ha a középkori szerelmesekről csak a kardját csörtető Lancelot jut eszébe, ne átalljon csodálkozni egy kiadósat. Jöjjön el a Vigadó Galériába és hallgasson olyan merész, vaskos, pajzán, obszcén, fülledt, az érzékiségtől a túlcsordulásig elcsöppenő verseket, amelyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merőben másfelé. A középkori vágyakról a leplet lerántó versezetek az ibériai erotikus költészet mellett a középkori Itália obszcén lírai remekeiből is szemezgetnek. Ha tartana attól, hogy megbotránkozik, tegyen egy próbát ezzel. Ha nem, akkor mindenképp ott a helye.

 

2016. április 19-én, kedden 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház Galériájában rendhagyó könyvbemutatóra, beszélgetésre kerül sor, melynek címe Udvariatlan szerelem.

 

Az Udvariatlan szerelem című, Gyulai Líviusz érzékletes illusztrációival, Bánki Éva és Szigeti Csaba főszerkesztésével megjelent antológia (Prae.hu, Budapest, 2006) szakértők szerint a legteljesebb ilyen jellegű európai gyűjtemény. A lovagok által is előszeretettel művelt, a fejedelmi udvarokból mégis kiebrudalt verselés reprezentatív darabjaival együtt a könyv egy színes, kultúrtörténetileg is sok szempontból meglepő világot hoz az olvasó elé, cáfolataként az általánosító és pontatlan „sötét középkor” címkézésnek.

 

„Előszavában Szigeti Csaba a kifinomult szerelmi lírát nevezi igennek, vagyis jelen gyűjteménynek a nemet kell bemutatnia – ám erre a nemre is igent mondhatunk: mint az belátható a teljes kötetet elolvasva, ez a nem udvari(as) líra is éppoly fontos része volt a korszak kulturális életének, mint a «magasabb» költészet (még ha olykor inkább csipesszel ajánlott is csak hozzányúlni); egy eddig alig vagy nem is ismert regiszterrel bővíti irodalmi tapasztalatunkat. Sem a szerkesztők, sem pedig a fordítók nem finomkodtak, majd’ mindig néven vannak nevezve a dolgok, de soha nem tévesztve arányt a szükséges és a lehetséges között; bár azt hiszem, egyes sorok hallatán talán még Ganxsta Zolee is elpirulna (…)” – írja K. Kabai Lóránt az antológiáról a Magyar Narancsban.

 

Bánki Éva így fogalmaz a könyvről, egy interjúban, a Litera portálon: „Az obszcén az «udvari szerelem», a fin’ amor megjelenésével egyidőben kezdődik, az első trubadúr, Aquitániai Vilmos költészetében. Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, a trubadúrok másolói még csak el sem különítették külön gyűjteményekben a különféle felfogású verseket.”

 

Válogatás a kötetből annak honlapján (udvariatlanszerelem.hu), illetve a https://www.lato.ro/article.php/Udvariatlan-szerelem/537/ címen olvasható.

 

A rendezvény társszervezői és támogatói: Vigadó Művelődési Ház (Kézdivásárhely), Szépírók Társasága (Budapest) Szent György Napok szervezőirodája. Házigazdák: Fekete Vince költő, Szonda Szabolcs műfordító. A rendezvény magyarországi meghívottai, az azonos című antológia fordítói közül: Győrei Zsolt, Havasi Attila, Jeney Zoltán írók, költők.

 

Az eseményre a belépés díjtalan, minden nagykorú érdeklődőt szeretettel várunk!



2016. április 15.