„Petőfi legalább jól néz ki”

Az októberi műsorrend utolsó vendégelőadásának színészei, az udvarhelyi származású Katona László és budapesti kollégái, Kovács Krisztián és Scherer Péter (rendező) kivételes irodalomórára invitálták a Nagy Mózes Gimnázium 16+-os diákjait. Céljuk nem kisebb, mint két költőóriásunk, Petőfi Sándor és Ady Endre életrajzát párhuzamosítani, mégpedig úgy, hogy teljes sikerrel robbantsák szét a tananyaggá „kövesedett” eszmék és gondolatok szürkeségét.

A részben interaktív, humorral bőségesen tűzdelt Ady/Petőfi előadást már több mint másfél éve játsszák a Nézőművészeti Kft. tagjai, országos ifjúsági színházfesztivált is nyertek már vele, és már a 90. fellépésnél tartanak. De mindez elenyésző ahhoz az irodalmi élményhez képest, melyet az egyik pillanatban hahotázó fiatalok, másik pillanatban a légyzümmögés tett maradandóvá.

Ide-oda csapongó hangulatok és szerepek, levelek és vallomások viszik végig a két tragikus élet fonalát, miközben szót kap mindenki, akinek véleménye lehet a zsenik egyébként önpusztító életmódjáról, a szűnni nem akaró menésvágyról, az alkoholizmusról, szifiliszről… Így kap szót a sapkás székely bácsi (nevezhetnénk Sapka bának is), a  rossztanuló,  az asztrológus vagy éppen Czeizel Endre (a magyar zsenikről készített genetikai kutatása révén). Így szólalnak meg szlemekben a diákok gondolatai („de legalább a Petőfit játszó csávó jól néz ki”), és így fonódnak össze az egymással soha nem találkozó két poéta verssorai.

Az eredmény pedig felemelő, vissza nem játszható pillanatok fonala, mely úgy ülteti le közénk a két irodalmi géniuszt, mint két forróvérű, de élettől megtört ismerőst.

2014. november 12.