Dr. Borcsa János kapja a Pro Urbe díjat
Dr. Borcsa János, magyartanár, kritikus, irodalomtörténész és könyvkiadó kapja a 2024-es Pro Urbe díjat, amelyet a város napján, június 28-án adományoz oda Kézdivásárhely önkormányzata. Kézdivásárhelynek eddig tizenkét Pro Urbe díjasa van, hozzájuk csatlakozik az idei jelölt.
A javaslattevők Dávid Sándor városi tanácsos, Dr. Gáspár Zsolt családorvos, városi tanácsos, Hegedüs Ferenc vállalkozó, kultúramecénás, Kocsis Károly szerkesztő, újságíró, valamint Szöllősi Tamás megyei tanácsos voltak. A díjátadón utóbbi személy méltatja a díjazott személyiségét, szaval Kiss László színművész, dalokkal közreműködik Gáspár Álmos és Dimény Kata. Beszédet mond Bokor Tibor polgármester.
Az önkormányzathoz eljuttatott javaslatban a következőket írták a javaslattevők:
Az alábbiakban Kézdivásárhely 2024-es Pro Urbe díjára szeretnénk megtenni javaslatunkat. A jelöltünk dr. Borcsa János magyartanár, kritikus, irodalomtörténész, könyvkiadó, aki tavaly július 23-án töltötte be a 70. életévét, és eme évforduló apropóján úgy véljük, munkásságának méltó elismerése lenne, ha ő kapná a díjat.
Dr. Borcsa János magyartanár, kritikus, irodalomtörténész és könyvkiadó 1953-ban született Kézdivásárhelyen. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az elméleti líceumban végezte. 1976-ban szerzett tanári oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, s ugyanitt doktorált 2000-ben. 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja.
Életpályája: 1976–1977 – a kézdivásárhelyi reál-humán líceum tanára; 1977–1990 – a szentkatolnai általános iskola tanára; 1990–1991 – a kolozsvári Dacia Könyvkiadó lektora, a Jelenlét című lap szerkesztője; 1991–1992 – a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanára; 1992-től 2012-ig a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola tanára. Jelenleg nyugdíjas.
Tagja a Romániai Írók Szövetségének (1990), a Magyar Írószövetségnek (1996), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (2002), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1994).
Irodalomkritikai és publicisztikai tevékenységet 1974 óta folytat. Tanulmányait hazai és anyaországi irodalmi és kulturális folyóiratok közlik, ugyanakkor munkatársa volt a Kovászna megyei napilapoknak, a Megyei Tükörnek, a Háromszéknek, majd a Székely Hírmondónak.
Kritikusként elsősorban a kortárs romániai magyar irodalom alkotóinak műveit és pályáját követi figyelemmel, de foglalkozik anyaországi és más, határon túli magyar alkotók munkásságával, irodalomelméleti és -történeti kérdésekkel, valamint a huszadik századi regényirodalommal is. Különös figyelmet fordít a kézdivásárhelyi származású vagy a városban alkotó művészek pályájára (Földi István, Kosztándi Jenő, Markó Béla, Vetró András, Fekete Vince). Gondozta, tanulmányokban feldolgozta és kiadta Boér Géza (1952–1989) kézdivásárhelyi költő és tanár irodalmi hagyatékát.
Részt vett nemzetközi irodalomtudományi konferenciákon és írói tanácskozásokon: Kolozsváron (1992, 1996, 2001, 2002, 2003, 2006), Budapesten (1993), Pozsonyban (1998), Árkoson (1994, 1996, 2009, 2012), Hargitafürdőn
1998-ban megalakította az Ambrózia Könyvkiadót. Kiadója olyan munkákat jelentet meg, amelyek szerzőjük vagy tárgyuk tekintetében Kézdivásárhelyhez vagy a felső-háromszéki kistérséghez kapcsolódnak (Bakk Miklós, Beke Ernő, Biró Gábor, Németh Csaba, Jánó Mihály, Jánó Erzsébet, illetve Szentkatolnai krónika, Esztelnek műemlékei, Kézdiszentlélek templomai, Kézdiszentléleki breviárium, A gelencei Szent Imre templom stb.).
Szakmai kitüntetései, díjai: a Romániai Írók Szövetsége Debüt-díja 1986-ban, A Hét Nívódíja 1994-ben, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tudományos Tanácsának Apáczai-díja 2012-ben, A Székelyföld című folyóirat díja 2014-ben, Magyar Arany Érdemkereszt a Magyar Köztársaság elnöke részéről 2018-ban.
Borcsa János 1990 óta Kézdivásárhely közművelődési és kulturális életének aktív szereplője. 2016 és 2022 között a Székely Hírmondó publicistája, számtalan könyvbemutató, író–olvasó találkozó és tárlatmegnyitó résztvevője és szervezője, amelyek a helyi intézményekkel, a városi könyvtárral, a Vigadó Művelődési Házzal és a céhtörténeti múzeummal együttműködve jöhettek létre.
2024. június 20.
