Március 15. Kézdivásárhelyen: „Igényt tartunk az önrendelkezésre!”

Március 15. a magyar forradalom és szabadságharc ünnepe, meghatározó eseménye a magyarság történelmének. Március 15-én délelőtt Kézdivásárhelyen ünnepel a térség magyarja, akik azért jönnek a céhes városba, hogy leróják tiszteletüket a magyar forradalom hősei előtt. Kézdivásárhely idén duplán is ünnepelt: ebben az évben ünnepli 590 éves évfordulóját, első írásos említésének 610. esztendejét. A megemlékezés díszvendége Tállai András, a Magyar Kormány parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára volt.

Húszéves hagyománynak megfelelően a kézdivásárhelyi ünnepség az iskolák, a falvak és a hagyományőrző csapatok felvonulásával indult. Idén jelen volt a Vetró András százados vezette XV. Határőrség és Hagyományőrző Csapat, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki gyalogezrede és a XV. Székely Határőr gyalogezred gelencei szakasza Kelemen Botond vezetésével, a Szegedi 3-as Honvédzászlóalj és a Boldizsár Béla vitéz százados vezette Tuzson János hagyományőrző társaság bélafalvi szakasza. Immár harmadik éve csatlakoznak lovashuszárok is a rendezvényhez: a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki csapata, Pál Olivér hagyományőrző huszárhadnagy vezetésével. Ahogyan a korábbi években is, képviseltette magát a torjai XI. Hagyományőrző Székely Huszárezred, dr. Daragus Attila hagyományőrző huszárkapitány, Torja polgármestere és Hatos Mihály hagyományőrző huszárfőhadnagy, Kárpát-medencei tábori lelkész vezetésével.

Az ünnepi műsorban közreműködött a Tanulók Klubja fúvószenekar, a Református Kollégium és a Nagy Mózes Elméleti Líceum zenekara és diákjai, akik Illés Lajos: A nemzethez, Singh Viki: Katonák, és az Egy szabad országért című dalokat énekelték. Az ünnepség indításaként Biszak Beáta, a Molnár Józsiás Általános Iskola IV. osztályos tanulója a Tavaszi szél című népdalt énekelt, a megemlékezés zárásaként Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versét szavalta.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere köszöntőbeszédében azt mondta: „A legfontosabb ünnepünk a mai napig március 15-e. Mert ez az ünnep semmit sem vesztett aktualitásából. Kisebb-nagyobb megszakításokkal most is fel kell emelnünk hangunkat a zsarnokság ellen. (…) Nekünk, romániai magyaroknak korlátozott az anyanyelvhasználatunk, állandó vita tárgyát képezik a jelképeink szabad használata, a hangjukat felemelő embereket meghurcolják és autonómiaigényünket asztal alá söprik. A földi valóságtól elszakadt Brüsszelben és Bukarestben megmagyarázzák, hogy milyen példásan rendezett a kisebbség sorsa Romániában. Másutt meg az hangzik el, hogy milyen jól élnek a vajdaságiak és mekkora diktatúra van Magyarországon. Hát nem kérem! Erre emlékeztetjük a mindenkori román hatalom képviselőit, ezt üzenjük Brüsszelnek és megerősítjük: a magyar szabadságszerető nép, amely igényt tart a törvény által szavatolt jogaira, amiért Gábor Áronék a vérüket hullatták. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát – tartja a mondás – és ezért fontos, hogy minél többször hangsúlyozzuk, hogy jussunkat kérjük, igényt tartunk arra, ami a miénk. Igényt tartunk egyházaink és közösségünk javaira, igényt tartunk arra, hogy jelképeinket használhassuk, igényt tartunk az önrendelkezésre” – zárta az elöljáró.

A Zúg Március diákszónokverseny idei győztese újra Budai István lett, a Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja, aki három évvel ezelőtt is megoszthatta gondolatait. Idén a széki nagyszüleitől kapott útravalóra emlékezett vissza: „Nagyon sok történtet hallottam tőlük, sok jót és sok rosszat. Mégis, ezen szavai maradtak meg különösen nagyapámnak: Pistikém, tőled bármit elvehetnek. Nem kerül nagy erőfeszítésbe, hogy a palotádból, utcája kerülj. Nem kell sok idő, amíg azok az emberek, akiket barátaidnak hittél, szembefordulnak veled. De azt, hogy magyar ember vagy, soha senki el nem veheti. Kedves Barátom! Viseld méltóképpen kokárdádat. Lobogjanak büszkén zászlóink. Énekeld a leggyönyörűbb népdalokat. De soha ne feledd, ki vagy és honnan jöttél. Jusson eszedbe utadon, hogy minek születtél. Valld, hogy hálás vagy az áldozatokért. Büszkén mutasd meg, ha kell, az egész világnak, hogy te magyar vagy!”

Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja tolmácsolta: „Hét esztendővel ezelőtt ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy újraalkossuk és megszilárdítsuk a magyar nemzet egységének funadmentumát. Az elmúlt évekeben olyan erős és stabil anyaországot építettünk, amely segíteni tudja a Kárpát-medencei magyarság szülőföldön való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra váltjuk-e 48-as hőseink álmait, büszkén hirdetve: „a magyar név megint szép lesz, méltó rég, nagy híréhez”.

A nemzeti ünnep tiszteletére Kézdivásárhely Önkormányzata és a Vigadó Művelődási Ház szavalóversenyt szervezett az V–VIII. osztályos diákok részére. A győztes, Kaján Botond, a Petőfi Sándor Gimnázium V. osztályos tanulója Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versét szavalta.

Ünnepi beszédében Tállai András, a Magyar Kormány parlamenti és adóügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott: „Dicső példát adott minden eljövendő nemzedéknek Kézdivásárhely is. (…) A magyarság örökös tisztelettel és hálával tekint Kézdivásárhely hőseire. Egyaránt mindazokra, akiket feljegyeztek a krónikák és azokra, akik névtelen vitézei voltak a nagy időknek. A nemzet hálás Önöknek. Hálás a tegnapért és a máért. Hálás, hogy holnapunk legyen. (…) Önök választottak. A szabadságra tették voksukat. Ma sem teszünk mást, határon innen és túl, mint hogy a szabadságot választjuk. Az önrendelkezést. Nap, mint nap. Nem akarjuk, hogy egy bürokratikus centrum, a polgárok felhatalmazása nélküli hivatalnok siserehad írja elő, hogyan éljünk. A jó szóra, bölcs észérvekre mindig hallgatott a magyar. De most csupán újra az érdekek kényszerét akarják érvényesíteni. Ami néhányaknak kedvez csak, de nekünk nem jó. Ilyen szempontból mindegy, hogy irádéról, szultáni parancsról, császári „diktat”-ról, központi bizottsági ukázról beszélünk – vagy brüsszeli ajánlásról. A lényegük ugyanaz. Hogy ne legyünk illetékesek a sorsunk felől. Márpedig mi illetékesek vagyunk – sőt a sorsunkat illetően egyedül és kizárólag mi vagyunk az illetékesek. (…) Őszintén hiszünk az összefogásban. Az együvé tartozásban. A szabad magyarságban. A hazában.”

A nemzeti ünnepet Nagytiszteletű Beder Imre református lelkipásztor áldotta meg, majd a magyar és székely himnusz, valamint koszorúzás következett.