Világélvonalban a csernátoni dizájner
Kézdiszéki fiatalember került világélvonalba, miután pályaműve bekerült a legjobb 35 közé az Electrolux Design Lab versenyén, amelyre 74 országból 1700 dizájner nevezett be. A csernátoni Kovács Aporról van szó, akivel a tervezésről és a sikerről beszélgettünk.
– Az Electrolux által meghirdetett verseny témája az Egészséges otthonok megteremtése. Mennyire foglalkoztatja önt az otthon, mi kell ahhoz, hogy az ember jól érezze ott magát?
– Az egészséges otthon és az, hogy otthonos valami, úgy gondolom, nem teljes mértékben függ össze. Számomra valami akkor otthonos, ha rengeteg emlék és élmény köt oda. Egy ház akkor tud otthonos lenni, ha saját ízlésünkre formáljuk környezetünket, az ott kapott élmények és alakítgatások teszik otthonossá azt a helyet. Az Electrolux által meghirdetett pályázatban a feladatunk az volt, hogy teremtsünk jövőt az egészséges otthonoknak. Három kategóriában nevezhettünk: kulináris élvezetek, textilápolás valamint levegőtisztítás. Én a textilápolás kategóriába neveztem be, a PETE háztartási gépemmel, ami a jövő egészséges otthonaira úgy fókuszál, hogy óvja a környezetet a PET-palackok újrahasznosításával, miközben divatosan lehet általa öltözködni. Úgy gondolom, elsősorban a környezetszennyezést kell csökkentsük, hogy tiszta vizeink maradjanak és tiszta legyen a levegő körülöttünk.
– Kérem, magyarázza el, hogy pályamunkája, a PETE miről szól, és milyen előzetes tapasztalatok, élethelyzetek vezették a megalkotásához?
– Tavaly a Duna-deltába látogattam el a barátaimmal, és ott voltam szemtanúja annak, hogy a Duna rengeteg PET-palackot gyűjt össze útja során, amit mind a Deltába szállít. Ekkor elgondolkodtam azon, mi módon lehetne újrahasznosítani a PET-palackokat úgy, hogy ne kelljen elszállítani Kínába, vagy kiválogatni a szeméttelepről, ne kelljen szelektív hulladékgyűjtőket alkalmazni, hanem egyszerűen magunk végezzük el otthon az egész folyamatot. Ekkor jutott eszembe, hogy manapság egyre gyakrabban használják a 3D-s nyomtatókat, így ha a PET-palackot beolvasztanánk, és műszálat nyerhetnénk belőle, azzal ruhát is lehetne nyomtatni. Ezt az ötletet végiggondolva rájöttem, hogy ezzel mindenki jól jár. Divatosan tudnánk öltözködni, megspórolnánk a PET-palackok feldolgozására felhasznált energiát és a nyersanyagok fogyasztását, kímélnénk a környezetünket, és nem lenne ennyi szemét. Ezután elképzeltem a háztartási gépet. Ahogy behunytam a szemem, első gondolatom az üdítőautomata volt: bedobjuk a palackokat és az készít belőle ruhát. Rájöttem, manapság minden egyre kisebb, így az én háztartási gépem is épp akkora kell legyen, hogy ha belehelyezzük a palackokat, a ruhadarab kiférjen rajta. Ilyen gondolatok után rövid időn belül megszületett a falra szerelhető PETE háztartási gép terve.
– Hogyan működik?
– A használata nagyon egyszerű. A kiürült palackot belehelyezzük a készülékbe, ami beolvasztja azt, miközben műszálat húz belőle, majd ennek segítségével az általunk kiválasztott típus, kötésminta és méret szerint elkészíti az adott ruhadarabot. Az utasításokat a készüléknek egy érintőképernyő segítségével adhatjuk meg. Miközben a gép nyomtat, figyelemmel követhetjük, és információt kaphatunk, hogy még mennyi PET-palack szükséges az adott ruhadarab elkészítéséhez.
– Interneten lehet voksolni az Electrolux Design Lab pályamunkáira. Hol szavazhatunk önre?
– Az augusztus 12-től október 15-ig tartó időszakban számít a voksok száma, ezért, aki támogatna, akkor szavazzon a pályamunkámra az electroluxdesignlab.com/2014/submission/pete/ oldalon.
– Mekkora esélyt lát arra, hogy a verseny végeredményének kimenetelétől függetlenül, a találmányából elinduljon a sorozatgyártás?
– Úgy gondolom, a PETE olyan elgondolás, ami működhet. Jelenleg is vannak olyan 3D-s nyomtatók, amelyek poliészter alapanyaggal dolgoznak, ezért ez a terv a 3D-s nyomtatásnak lényegében egy továbbgondolt jövőképe. Azt nem látom valószínűnek, hogy sorozatgyártás induljon el rövid időn belül. Ez egy olyan koncepció, ami 2050-re szól, így az Electrolux, ha gyártani szeretné, a szakembereket rá kell állítsa ennek a továbbgondolására, fejlesztésére és kivitelezésére. Néhány évvel ezelőtt az indukciós főzőlap is hasonló koncepció volt, és most már megvásárolható az üzletekben, gyakorlatilag felváltotta a gáztűzhely szerepét. Ha ebből indulunk ki, a PETE is néhány éven belül megvásárolható lehet.
– Van már a gépnek prototípusa, volt tesztelve?
– Mivel ez egy ötletpályázat, nem kell prototípust készíteni, és nem is kell tesztelni, csak átgondolni és leírni a bírálóbizottság számára, hogyan fog kinézni. Az ember és a gép kapcsolatát kell bemutatni és azt, milyen hatással lesz a környezetünkre. Egymagam, mint formatervező, nem vagyok képes egy ilyen háztartási gép kivitelezésére. Mivel az Electrolux csapata csak ötleteket és megoldásokat vár el ettől a pályázattól, majd ők továbbgondolják és kivitelezik, ha látnak lehetőséget benne.
– A dizájn melyik ága áll önhöz a legközelebb, mi az, amiből a legtöbbet, vagy legszívesebben tervez?
– Ez egy olyan szakma, ahol észre kell venni a körülöttünk lévő szükségleteket, az olyan dolgokat, amelyek gondot jelentenek a használatban. Kell találni rá egy könnyebb módszert, ergonómia-szükségleteket és emberi igényeket figyelembe véve, olyan megoldásokat találni, amelyek megkönnyítik hétköznapjainkat. Ha ki kell emeljek néhány dolgot, ami közel áll hozzám, az a bútortervezés, a tervezőgrafika. Mivel a formatervezés az építészettel sok területen találkozik, így testvéremmel, Kovács Hunor László építésszel, a belsőépítészetet is érdekes feladatnak találjuk.
– Romániában (Temesváron) végezte az egyetemet, most Budapesten tanul tovább, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem magiszteri hallgatója. Tudna párhuzamot vonni, összehasonlítani az oktatás színvonalát a két országban?
– A Temesvári Nyugati Egyetem nagyon jó volt arra, hogy a dizájn alapjait elsajátítsam. Ennek köszönhetem azt, ahol most vagyok, így mindig jó emlékként tudok visszatekinteni az ott eltöltött évekre. Az órarend itt úgy van kialakítva, hogy egy kurzus egy hétig tart: hétfőn kiadják a témával kapcsolatos feladatokat, és péntekig van idő dolgozni rajta. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet azért választottam, mert nagyon sok a szakmámban elismert tanár, akikre példaképként tekintek, nagyon motiváló a közeg és munkára ambicionál, mindig érzem magamban a bizonyítási vágyat. Anyanyelvemen van az oktatás, így felszabadultabbnak érzem magam és könnyebben tudok konzultálni.
– A kézdivásárhelyi iskolában kik és hogyan inspirálták, egyengették az útját?
– A tehetségemet elsősorban a szüleimnek köszönhetem, mert tőlük örököltem, és ők voltak, akik már kiskoromban papírt és ceruzát adtak a kezembe, így tudtam fejlődni napról napra. Ők írattak be rajztagozatra a Nagy Mózes Elméleti Líceumba, ahol Vetró András volt az osztályfőnököm, így az 5–8. osztályos éveim során is nagyon sok kreatív tevékenységben vehettem részt. Nagy élmény volt számomra a farsangi előkészület és a díszletek készítése. A Vetró házaspár tanított meg a festészet, grafika, szobrászat és plasztika alapjaira, ami végigkísért az egyetemi éveim során is. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Ugyanitt kiemelném Vetró András fiát is, Vetró Barnabást, akivel hatodik osztálytól betekintést nyerhettünk a Photoshop világába, és dolgozhattunk számítógéppel. Úgy érzem, ez az időszak nagymértékben hozzájárult ahhoz, ahol most tartok. Kovács Éva sepsiszentgyörgyi építész is nagyon fontos személy volt a dizájnszakma felé vezető utam során, tőle megtanulhattam a műszaki rajz, a perspektíva, a kompozíció és térábrázolás alapjait.
Forrás: Székely Hírmondó, Orosz Anna
2014. augusztus 4.
