Egy nemes lélekkel lettünk szegényebbek
Január 6-án, nyolcvanéves korában távozott az élők sorából Coos Henneveld, városunk díszpolgára, a Kézdivásárhelyt Támogató Regionális Alapítvány elnöke.
Kézdivásárhely önkormányzata és a Báró Szentkereszty Stephanie Egyesület fekete lobogó kifüggesztésével tisztelgett Coos Henneveld, a céhes város lelkes támogatója emléke előtt. A 2009-ben Kézdivásárhely díszpolgárává avatott sportember a kilencvenes évek végétől kezdődően óriási lendülettel szervezett egész támogatói hálózatot Hollandiában, mely révén Kézdivásárhely civil szervezeteit állította „sínre”, kezdve a Szentkereszty Egyesülettől, a vöröskereszten át, egészen magánemberekig. Neki köszönheti a nyugdíjasklub a létezését – erre emlékeztet a neve is (Maassluis), de az évek során számos iskolai, orvosi és sportfelszerelést kaptak intézményeink – szintén holland testvérek támogatásából.
Coos Henneveld a dél-hollandiai Maassluisban született 1934. november 16-án. Édesapja, Jacobus Henneveld a vasúti vállalatnál dolgozott, édesanyja Lena van Vliet. Szülővárosában nőtt fel, iskoláit is itt végezte, középiskolai évei után a közép-hollandiai Nunspeetben katonáskodott. Ezután egy évig hajón dolgozott, majd beiratkozott a CIOS Sportakadémiára. Itt szerzett sportoktatói minősítést, ökölvívást tanított, majd hazatérve Maassluisba, 1957-ben cselgáncsiskolát alapított. Ez később felvette a Mahorokan nevet (Ma = Maassluis, Ho = Hoek van Holland, Ro = Rozenburg – szomszédos települések). Tanítványaival többször részt vettek európai és világbajnokságokon, valamint az Olimpián is, amiért 2011-ben szülővárosa MSR-díjjal tüntette ki (Maassluis Sport és Rekreáció). 65 éves korában nyugalomba vonult, átadta fiának, Robnak a dzsúdóiskola vezetését (1999-ben). Ekkor utazott először Kézdivásárhelyre, miután másik testvérvárosunk, Hatvan önkormányzatán keresztül tudomást szerzett a Kárpát-medence legkeletibb csücskében elhelyezkedő, számtalan szociális gonddal küzdő településről. Az ekkor megalapozott kapcsolatok életre szólónak bizonyultak, fáradhatatlanul gondoskodott szárnya alá vett szervezeteinkről, intézményeinkről, de magánemberként is támogatott minden rászorulót, akivel találkozott. Neki köszönhetjük többek között a Maassluis–Kézdivásárhely között kialakult testvérvárosi kapcsolatot is.
Három gyermeke van, Heleen, Rob és Monique. Fájdalmukban sokan osztoznak Kézdivásárhelyen, hiszen sokan ismerték, és szerették eme különleges embert, aki óriási energiával és életkedvvel, fáradhatatlanul vetette bele magát a segélyszervezésbe. Először Hatvan és Maassluis között ápolta és szélesítette a testvérvárosi kapcsolatot, később Kézdivásárhely és a vöröskereszt is szívügye lett. Segítő munkájáért országában, Hollandiában királyi kitüntetést kapott.
Hogy munkáját zavartalanul és szervezetten végezhesse, alapítványt hozott létre Kézdivásárhelyt Támogató Regionális Alapítvány (Stichting Regiosteunpunt Kézdivásárhely/Târgusecuiesc) néven, melynek 2002 óta volt az elnöke. Munkája nyomán időtálló barátságok, intézményes kapcsolatok jöttek létre, hiányát szülővárosában is nehéz betölteni.
Ötvös Boglárka
2015. január 14.
