Dobolyi Aladár Kézdivásárhely díszpolgára

Kossuth Lajos, Báró Wesselényi Miklós, Báró Szentkereszty Stefánia, Wilhelm Wegener és Coos Henneveld után Dobolyi Aladár asztalitenisz edző neve is felkerült a polgármesteri hivatalban található díszpolgárok táblájára. A néhai edzőnek ünnepélyes keretek között ítélték oda a díszpolgári címet, kinevezése mellett az ő nevét vette fel a kézdivásárhelyi asztalitenisz terem, elkészült egy emlékterem, és szobrot is avattak.

A díszpolgári avatás és névadó ünnepség május 6-án, pénteken délután megemlékezéssel kezdődött, amelyen Bokor Tibor, a céhes város polgármestere, a díszpolgárrá avatás kezdeményezője búcsúzott Dobolyi Aladártól, néhai kollégájától. „Városunk számára kincset érő embereket nehezen engedünk el, ezért mély fájdalommal és nehéz szívvel búcsúztunk Dobolyi Aladártól, mindenki Ali bácsijától, aki asztalitenisz edzőként, sportemberként, a város fiatal tehetséges sportolóinak mentoraként öregbítette a céhes város hírnevét. (…) Távozásával nemcsak a város, a Nagy Mózes Sportklub, de Kézdivásárhely sporélete is sokat veszített. Hiányát csak megszokni, pótolni semmiképp sem lehet. Elveszítettünk egy nagyszerű embert, egy kimagasló sportedzőt, Kézdivásárhely „éremkovácsát” – fogalmazott a polgármester, aki több éven keresztül, még a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatójaként dolgozott együtt az asztalitenisz edzővel. Ekkor fűződött szorosabbra barátságuk is, „a legjobban talán azt szerettem benne, hogy mindig látta a következő lépést, mindig volt egy újabb ötlet, egy újabb cél előtte” – gondolt vissza barátságukra. „Különösebb indoklást, azt hiszem, nem igényel a javaslatom, csak azt bánom, hogy a javaslatot nem akkor tettem meg, amikor egy erős kézfogás és meleg ölelés mellett személyesen vehette volna át ezt a kitüntetést” – zárta gondolatait a polgármester.

„Kimondani is fáj, pont Ő hiányzik a mai ünneplésről” – kezdte a méltatást Józsa Irén magyartanár. „Érezhette ő is, már életében díszpolgárunk volt, tanítványainak, sporttársainak a Mester, számunkra az ember, a barát. (…) Hosszasan lehet beszélni azokról a jellemvonásokról, amelyek által kiemelkedett közösségünkből: elsősorban az emberségről, ami mindenkit lenyűgözött, természetessé tévén a szigort, amellyel fegyelemre nevelte tanítványait, az akaraterőt, munkabírást, önfeláldozást, lelkesedést, ami nélkül nem lehet bajnokokat nevelni. (…) Úgy érzem, Ali, Alika, a fiatalabbaknak Ali bácsi a világ legszerencsésebb emberei közé tartozott, hiszen megadatott számára, hogy szenvedélye, az asztaltenisz, élete, családja, öröme, sikere lehessen” – hangsúlyozta Józsa Irén.

A Nagy Mózes Sportklub részéről Bejan András, a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója mondott megemlékező beszédet. „A kézdivásárhelyi asztalitenisz teremben ma újból, de másként pattan a kis fehér labda. (…) A mai nap azt bizonyítja, hogy az ő hite, szeretete, bizalma már áttevődött belénk, akik őt nagyon tiszteltük, szerettük. De mit tanulhattunk Tőle az évek során? Elsősorban sportszeretetet, kitartást, pontosságot, fegyelmet, rendszeretetet, emberséget. Ő hitt az önzetlen barátságban, a mindenkori győzelemben, a sikerben, az önfeláldozó munkában, a betegség legyőzésében. (…) Ma is hallom a sírástól elcsukló hangját, mikor beszámolt utolsó bajnoki címünkről” – emlékezett az igazgató.

A beszédek után az emléktáblát Bokor Tibor polgármester és Dobolyi Levente, Dobolyi Aladár keresztfia leplezte le. Dobolyi Aladártól a normandiai Mont Saint-Aignan-i asztaliteniszezők is búcsúztak, ők így üzentek az edzőnek: Dobolyi Aladár kiemelkedő emberi és sportolói tulajdonságokról tett tanúbizonyságot. Sikeresen egyesítette edzői munkájában a fegyelmet, a határozott igényességet, a munka tekintélyét, ezeket az értékeket adta át tanítványainak. Mindez megnyilvánult minden emberi, edzői, sportolói és tanári tevékenységében.”

A róla elnevezett asztalitenisz terem folyósóján Vetró B. András szobrászművész alkotását, Dobolyi Aladár szobrát Bejan András és Kerekes Barnabás, az asztalitenisz szakosztály vezetője leplezte le. Ezt követően Mészáros György, a vajdasági asztaliteniszezők részéről búcsúzott, majd Dávid Imre nyugalmazott tanár, a baráti kör gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Az ünnepség végén mindenki megtekinthette Dobolyi Aladár kupáiból, érméiből, legemlékezetesebb eseményeiből megnyitott emléktermet.

Dobolyi Aladárról:

Dobolyi Aladár Kézdivásárhelyen született 1951-ben. 1972-ben szerzett edzői diplomát a Bukaresti Testnevelési Egyetemen, melyet 2008-2010-ben a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetemen szerzett testnevelő tanári diplomával egészített ki. 1975-től 2015-ig a Nagy Mózes Sportklub edzőjeként tevékenykedett. 2015-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki. Íme néhány a számtalan kitűnő eredményből, melyeket tanítványaival elért:

-16 országos bajnoki cím, több tucat ezüst- és bronzérem

-6 Balkán-bajnoki cím, több dobogós helyezés

-2009-ben Európa-bajnoki bronzérem

E kiváló erdeményeknek köszönhetően ő végezte 2002-től 2009-ig az utánpótlás-, serdülő és ifjúsági országos asztalitenisz-válogatott edzői munkáját is. Már ezek az adatok, számok is dicsfényben világítják meg azt az egyéniséget, akit mindannyian szerettek, akik szmélyesen is ismerhették. Hála az ő szeretetteljes alakjának, bámulatos edzői tevékenységének, 15 éves baráti kapcsolat alakult ki a franciaországi, normandiai Mont Saint-Aignan-i asztaliteniszklubbal.