KSE U16: A siker kulcsa a magukba vetett hit
Kiválóan teljesít az idei szezonban a Kézdivásárhelyi SE U16-os korosztályú kosárlabdacsapata, a lányok élen állnak a nagyon erős elődöntős csoportjukban, és arra készülnek, hogy felülmúlják a tavalyi döntőbeli hatodik helyezésüket. A csapat négy ászával, a korosztályos válogatott keretbe is meghívott Voloncs Orsolyával, Bartók Ritával, Csurulya Helgával és Biszak Boglárkával beszélgettünk a sportágról fűződő viszonyukról, élményeikről, terveikről.
Voloncs Orsolya már több mint kilenc éve kosarazik, a jégkorong és a kosárlabda közül döntött ez utóbbi mellett.
– A kezdet azért volt nehéz, mert kisebb voltam, mint a többiek, és féltem, hogy ha valamit elrontok, akkor megszólnak, de aztán megtanultam, hogy nem így működik egy csapat, hamar befogadtak. Ösztönzőleg hatott rám, hogy ők nagyobbak, igyekeztem utolérni őket és felfejlődni a szintjükre – emlékszik vissza.
A szélső a védekezést tartja a legnehezebbnek a kosárlabdában, a legjobban pedig azt szereti, amikor győzelem esetén együtt ünnepelnek a szurkolókkal.
– Számomra nem annyira fontos pontokat szerezni, a lényeg, hogy a csapat találjon be minél többször. Ugyanolyan örömmel tölt el, ha adok egy jó gólpasszot, mint amikor betalálok a gyűrűbe – mondja Orsolya.
A csapatmunka a lényeg
Csurulya Helga öt éve kezdett kosárlabdázni édesapja biztatására, saját bevallása szerint mindig is érdeklődéssel követte a tévében a kosármeccseket.
– Azért választottam ez a sportágat, mert csapatmunkáról szól, azt szeretem benne a legjobban, hogy együtt dolgozunk, és nem egy emberen múlik a győzelem, hanem többek hozzáállásán. Tetszik, hogy a csapatnak dolgozom, nem magamnak. Az a lényeg, hogy a többiekkel együtt, csapatként tudjuk megnyerni a meccset, csak ez számít – fogalmaz.
Helga rendkívül ambíciós, a harcosságát tartja legfőbb erősségének, nem ijed meg a kemény edzésektől, hiszen tudja, „akkor kell a legtöbbet beleadni, amikor a legfáradtabbak vagyunk, mert akkor a leghasznosabb”. A jó csapathangulatot is fontosnak tartja kiemelni, mint ahogy azt is, hogy mindig ezzel szeretne foglalkozni, mert „ez az élete”.
Elődök nyomdokain
Bartók Ritát négy éve bűvölte el a kosárlabda, kedvező testi adottságai miatt szinte magát kínálta számára ez a választási lehetőség. Később csatlakozott a csapathoz, de sikeresen felzárkózott a többiekhez.
– Nagyon megfogott a meccsek hangulata, a versengés a legjobb az egészben. Hazai környezetben nehezebb pályára lépni, stresszesebb, mert nagyobb a bizonyítási kényszer. Szeretnénk, ha nem csak akkor drukkolnának nekünk, amikor megszerezzük a labdát, hanem akkor is, ha elveszítjük, mert a biztatás mindig nagyon jól jön – „üzeni” a szurkolóknak.
Rita meghatározónak tartja, hogy olyan „elődök” nyomdokain taposhatnak, mint Lénárt Paula, Demeter Hanna vagy Domokos Réka, akik sokra vitték a sportágban, ők is szeretnének eljutni erre a szintre.
Biszak Boglárka már alsó tagozatos korában elkötelezte magát a kosársport iránt, majd egy ideig abbahagyta a játékot, de pár éve – szülei biztatására – újrakezdte, és már bánja a kihagyást. Igazi sportos alkat, szeret focizni, kézilabdázni, de a kosarazás az igazi szenvedélye.
– Nagyon összetartó közösség a miénk, és nagyon jó, hogy tartozunk valahová, szerintem szorosabb kapcsolat alakul ki egy csapaton belül, mint egy osztályban. Itt még az iskola fáradalmait is ki tudjuk pihenni, noha konkrét pihenésről szó sincs, talán inkább kikapcsolódásnak kéne nevezni. Megmutattuk, hogy vereségek után is fel tudunk állni, tavaly például nem is gondoltuk volna, hogy bukaresti csapatokat is le tudunk győzni, de szerencsére rájöttünk, ők sem verhetetlenek – idézi fel a legszebb pillanatokat.
Boglárka úgy gondolja, áldozatokat is kell hozni a siker érdekében, de gyorsan hozzáteszi: megéri.
– Mostanra úgy érzem, az országban is eléggé ismertek lettünk, miután jó eredményeket értünk el. A tavalyi helyezésünkkel is meg voltunk elégedve, de most hajtunk, hogy ezt felülmúljuk. A tavalyi hazai döntő torna fantasztikus élményt jelentett számunkra, főként az, hogy annyian szurkoltak nekünk a sportcsarnokban! Most nagyon készülünk, próbálunk minden edzésen részt venni, ami nagyon nehéz az iskola mellett, mert ott is magasak az elvárások, ugyanakkor mi magunktól is sokat várunk el. Be akarjuk bizonyítani, hogy egy ilyen kicsi város, mint Kézdi, ott lehet a dobogón – fogalmazza meg csapattársai nevében idei célkitűzésüket.
Sok sikert kívánunk hozzá mindannyiuknak!
Bartha Zsófia
2015. március 24.
