A kézdivásárhelyi Berde Loránd kitűzött egy célt, és négy év alatt meg is valósította: idén megnyerte a Székely Vágtát. Édes a dicsőség pillanata, de nagy a nyomás is: a szeptemberben esedékes Nemzeti Vágtára elvárások hada kíséri. Lovas múltjáról, jövőjéről faggattuk a háromszéki versenyzőt, aki már több lóversenyen, de díjugratásban is tapasztalatot szerzett.

 

– Hogyan készült a versenyre, bízott-e benne, hogy sikerül nyernie?

 

– Élt bennem a remény, bár egy kicsit tartottam az erős ellenfelektől. Nagyon törekedtem, hogy legalább az élvonalba bekerüljek. Most, harmadjára, minden összejött. Volt már 2013-ban is egy jó lovam, amellyel indulni szándékoztam a Vágtán, de azt ellopták, 2014-ben vettem az Ancit. A 2015-ös Vágta előtt megsérült, tavaly kizártak a versenyből, idén minden összejött.

 

– Hogyan készültek a versenyre?

 

– Nagyon sokat olvastam, tanultam előtte, kint voltam Dunakeszin, a versenylovakat tréningező központban. Áprilistól edzettünk komolyabban. Nagyon nehéz egy lovat csúcsformába hozni, feszegetni kell a határokat, de azt is észre kell venni, ha nincs jó napja. Ha friss, élénk reggel, akkor keményebb munkára fogható, de utána jár neki a pihenés is. A ló táplálására is nagyon oda kell figyelni, az abrakadagjuk 7–10-szeresét kapják, hogy bírják a terhelést. Akárcsak egy élsportoló esetében. Ugyanakkor nagyon finom bánásmódot igényelnek, inkább szép szót, kevés ostort. A felkészülésben a legnehezebb mégis az volt, hogy 85 kilóról lefogyjak legalább 70-re, sokat számít ugyanis a zsoké súlya.

 

– Hogyan jellemezné a lovával való kapcsolatát? Mennyire vannak egymásra hangolódva?

 

– Anci elkényeztetett királykisasszony volt négyévesen, mikor a mezőn megláttam, rám is támadt, de aztán sikerült megértenünk egymást. Legnagyobb öröme, ha érzi rajtam, hogy örülök, nyugodt vagyok, egyébként a lovak inkább tisztelik, mintsem szeretik az embert. Szabadságra vannak teremtve, nem arra, hogy felnyergeljék őket, és az embert szolgálják.

 

– Mi a véleménye arról, hogy Háromszéken egyre több a lovas tábor, a lovas foglalkozás?

 

– Nagyon örülök neki. A fiatalságot vissza kellene egy kicsit „vadítani”, mert puhányokká váltak. Nincs nagyobb öröm, mint a lóval foglalkozni. Az, hogy egy 500 kilós izomtömeget irányítasz, hatalmas erőt, önbizalmat ad az embernek, ugyanakkor az adrenalin is benne van, hiszen el is veszítheted valamilyen oknál fogva ezt, sokszor másodperc alatt kell dönteni, mit tegyél egy adott helyzetben.

 

– Van olyan, hogy késő elkezdeni a lovaglást vagy lótartást?

 

– Mindenki tudhat egy bizonyos szinten lovagolni, különösen az, aki táncol, hiszen jó ritmus- és egyensúlyérzék kell hozzá. Ha valaki nem fiatalon kezdi a lovaglást, ajánlott sportos múlttal rendelkeznie, hiszen ügyességet, rugalmasságot kíván.

 

– Mit jelent önnek a Székely Vágta elért első helyezése?

 

– Rég elszántam magam, hogy megnyerem a versenyt, örülök, hogy ez megvan, de a versenysportban nincs megállás, csak ha a ló vagy lovas lesérül. A Nemzeti Vágtát megnyerni nehezebb, de ez a következő cél, vagy legalább dobogós helyezést elérni. Ha viszont azt látnám, hogy Anci fárad, rossz neki a versenyzés, azonnal abbahagynám a lovaglását.

 

Forrás: Székely Hírmondó, Bodor Tünde


2017. július 27.