Kézdivásárhelyen mintha csak az alkalomhoz illően szomorodott volna el az idő pénteken: a Nagy Mózes Gimnázium, valamint a Református Kollégium diákjainak ünnepi műsora alatt még az eső is meg-megeredt a két intézmény és az önkormányzat közös rendezvényén.

 

Emlékezni ünnep, és ünnepelni közösségben szép – hangzott el a felvezetőben, ehhez mérten szokás szerint a politikai beszédek helyett a zene, szavalat, próza kapott szerepet, diákok szóltak diáktársaikhoz.

 

A házigazda Nagy Mózes-iskola zenekarának Fogolydala nyitotta az eseményt, majd diákja, Voloncs Attila ünnepi beszédében azt emelte ki: hajlamosak vagyunk pusztán a szokás hatalmának engedelmeskedve megjelenni az október 6-ai megemlékezéseken, miközben kevesen ismerik a vértanúk neveit és tetteiket. Pedig az a 13 sors, az a 13 emberi élet megérdemli, hogy emlékezzünk rájuk, erkölcsi adósságunk is, hogy ne feledjük el nagyjainkat. Végül a szónok annyit kért: hazaérve áldozzunk egy órát, és olvassunk róluk, hiszen a világháló révén egy kattintásra elérhető az információ, így nem csak jelképes lesz a főhajtásunk. Biró Norbert, a Református Kollégium tanulójának szavalatát Fórizs Barbara, szintén vendég diák aradi népdala követte. A Nagy Mózes diákjainak közös versmondásába (Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról) egy kis színházat is vittek, a békét, szabadságot jelképező fehér galambokat is röptettek.

 

Babos Abigél és Lupány Anita diáklányok Ismerős Arcok-dalt adtak elő, Jánosi Zsolt (valamennyien a Református Kollégiumból) Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú feleségének írt utolsó leveléből idézett meg egy részletet, majd a két iskola zenekarainak egy-egy énekszáma előzte meg a koszorúzást a Nagy Mózes-iskola egykori tanára, az aradi vértanúk gyóntatópapja, Sujánszky Euszták emlékplakettje előtt.

 

A házigazda tanulókat Pakó László és Deák Ferenc, a vendégeket Ruszka Sándor és Rancz-Gyárfás Zsuzsa tanárok készítették fel. Annál is inkább elismerés illeti a műsorban fellépő diákokat, hogy más társaik – szerencsére kevesen – még a magyar és székely himnusz alatt is nyugodtan ücsörögtek a padon, vagy cseverészve sétáltak az ünneplők mögött.

 

Forrás: Székely Hírmondó



2017. október 9.