Egy zűrzavaros éjszaka – beszélgetés Albu István rendezővel –

Január 20-án, hétfőn 19 órától a kézdivásárhelyi Városi Színház a 2014-es tavaszi–nyári évadjának első bérletes előadásával jelentkezik. A darabot eredetileg a tavalyi Őszi Sokadalomkor szerették volna bemutatni, de személyi sérülés miatt erre csak most nyílt lehetőség. Albu István rendezővel beszélgettünk a témaválasztásról és arról, hogy Ion Luca Caragiale vígjátéka, az Egy zűrzavaros éjszaka milyen aktuális üzeneteket hordoz.

– Miért egy román szerző darabját választotta?

– Egy olyan szerzőről van szó, aki iskolai tananyag, és ebben a nagy, sokszor értelmetlen nemzeti harcban legalább a kultúra szintjén el kellene felejtenünk azt, hogy ki magyar, ki román. A kultúrának és a művészetnek nem nemzetiségi kérdéseket kellene eldöntenie, vagy szolgálnia. Azt is szeretném bebizonyítani, hogy Caragiale nagyon nagy érték, szerintem a legnagyobb román drámaíró.

– Egy 1879-ben írt darabról van szó. Milyen mondanivalóval bír a mai ember számára?

– A problémák, amelyeket a darab felvet, most is aktuálisak: az emberi butaság, a politikai képtelenség, szerelmi szövődmények. Én személy szerint szerencsésnek érzem magam, hogy két kultúra és két művészet keveredését tudom megélni. Ez nem sok embernek adatik meg a mai világban.

– Milyen megközelítésben vitte színre a darabot? Kosztümös lesz vagy modern?

– A történetet áttettük a mába. A jelmezek sem korabeli kosztümök.

– Ön a legtöbbet a Kolozsvári Színháznál tevékenykedik. Milyen Kolozsvárhoz képest itt, Kézdivásárhelyen dolgozni?

– Itt szerényebb technikai feltételek mellett ugyan, de nagyon jó emberekkel dolgozom. Nem tudom azt mondani, hogy jobb vagy rosszabb, de szeretek itt lenni.

– Rică Venturiano szerepét Dávid Péter kapta, aki románul fog megszólalni. Mi a célja ezzel?

– A szerep kihívás, mert románul kell játszani, ezt az egyet megtartottam az eredeti nyelven. Az a célom vele, hogy megmutassuk a másságot, milyen az, amikor kívülről érkezik valaki. Román, mert a szerző román, de akár franciául is megszólalhatna, a közlés a fontos, nem a nyelv. Másrészt meg egy csomó, a kommunikációból adódó vidám jelenethez vezet. Magyarországon például szinte mindig kudarcba fullad egy-egy Caragiale-darab, mert a legnagyobb zsenialitása a nyelvezetében áll, szinte fordíthatatlan. Nekünk, erdélyi magyaroknak az a nagy szerencsénk, hogy megértjük ezt a nyelvezetet, a helyzeteket.

– De vajon mindenki meg akarja érteni? Elég jellemző Székelyföldön a román kultúra iránti ellenszenv vagy közöny.

– Ez igaz, de a színház soha nem a többségnek szól.

– Milyen fordítást használnak?

– Székely Csaba fordítását használtuk fel alapnak, de több helyen átírtunk szöveget, és más fordításokba is belenéztünk, például a Kacsir Mártáéba. Hangulatában a Székely Csabáét találtuk a legjobbnak.

Orosz Anna

2014. április 7.