Háromszék nagyasszonyának, a példamutató báró Szentkereszty Stephanie halálának 110. évfordulóján emlékeztek Kézdivásárhelyen az első gyerekotthon, a Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet alapítójára.

 

Az ünnepségen Tamás Sándor megyei tanácselnök a Ft. Vargha Béla, főesperes-plébános által celebrált szentmisét követően elmondta: „Báró Szentkereszty Stephanie hű kísérőnk volt az elmúlt bő száz év alatt. Életét és vagyonát az árvák gyámolítására, a szegények és idősek felkarolására fordította. Eszes, művelt, érett gondolkodású asszony volt. Első ízben 1872 októberében emelte fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében. A megye két tehetősebb városa – Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely – versengett egymással. Végül a lelkesedés, a szándék erőssége, a szeretet és az összefogás ereje döntött a céhes város mellett.”

 

Kézdivásárhely tanácsa telket ajánlott fel e nemes ügy céljából, a város asszonyai pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. Ilyen biztos indulás után következett az anyagi háttér megteremtése. A bárónő személyes kapcsolatai révén és nyilván a nemes ügy felmutatásával kérte és bírta adakozásra mindazokat, akikhez bekopogott. Még Erzsébet királynét is megnyerte szívügyének támogatására. Egy év alatt annyi pénzt sikerült összegyűjtenie, hogy 1873. október 12-én megnyithatta kapuját a Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet.

 

A bárónőt méltán választották báró Wesselényi Miklós után és Kossuth Lajos előtt, Kézdivásárhely díszpolgárává. Hű követőként próbálunk mi is viselkedni, hiszen Kovászna Megye Tanácsa a hozzá tartozó intézmények és családok révén naponta 1350 árva gyermek gondozását végzi. Ugyanakkor támogatási rendszert működtetünk azon civil szervezetek részére, amelyek szintén felvállalták az árvák gondozását, és az otthoni beteggondozást”- fogalmazott Tamás Sándor.

 

Bálint Olga, a Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke felszólalásában köszönetet mondott munkatársainak a kitartásukért, a helyi önkormányzatnak a mindenkori segítségért, a megyei tanács következetes anyagi támogatásáért, amelynek köszönhetően az épületet és annak udvarát sikerült karbantartani, felújítani.

 

Örömmel nyugtázom, hogy vannak olyan embertársaim, akik velem együtt azt vallják és hiszik, hogy felelősek vagyunk egymásért, hogy kisebb és nagyobb világunkban minden mindennel összefügg. Ma, amikor Szentkereszty bárónőre emlékezünk, hálát adok, hogy ilyen elődeink voltak, mint ő. Azt gondolom, hogy az általa képviselt értékek, mint az önzetlenség, az elkötelezettség, az összetartozás és a helytállás nagyon időszerűek. Ezeket tudatosan és kihívásként kell kezeljük és megéljük, hisz emberségünk próbatételei, illetve annak a mutatója, hogy alkalmasak vagyunk-e az életre.”



2016. május 27.