Alázat és felelősség

– Milyen évet zárt a Vigadó? Hány eseményük volt tavaly?

– Tartalmas évet zártunk: 139 eseményünk volt az év első felében, ami az előző évad második felét jelenti, és 87 eseményen vagyunk túl az aktuális évad első felét tekintve, ami az előző év vége. Ezek a számok nemcsak a saját produkciókra vonatkoznak, hanem a Városi Színház előadásaira is, valamint a partnerségben létrejött eseményeket is magába foglalja, gondolok itt az Székelyföld Napokra, az Ezüst Akadémiára, a Filmtettfesztre és számos iskolai rendezvényre.

– Milyen rendezvényekre, programokra nagyobb az igény napjainkban?

– Nagyon nehéz egyértelmű választ adni, hogy mi inkább népszerű, és mi kevésbé. Persze, vannak a számok, amelyek nem hazudnak, de egy teljes évet nem lehet egy vagy két előadás statisztikai adataira redukálni, ennél jóval több szempontot kell figyelembe venni, amikor például egy havi műsort megtervezünk vagy egy évet kiértékelünk. Előfordul, hogy egy vendégelőadásból lemegy 5 vagy 6 telt ház, ami értékelendő és örülünk neki, de a közösség kulturális igényét nem lehet csak ennek alapján meghatározni, és nem is szabad egy egész koncepciót erre építeni. Az igény változó, akárcsak a nézőszám: a Vigadó Hangszín, a gyerekelőadások, a kiállításmegnyitók, a könyvbemutatók, a konferenciák nézőszámai növekedőben vannak, a Vigadó Mozi tekintetében viszont még sok munkánk van, főleg technikai vonalon.

– Ön szerint mi az, ami miatt az emberek szívesen járnak a Vigadóba?

– Hogy miért, azt szerintem tőlük kell megkérdezni. Mi azon vagyunk, hogy az intézményünkben jól érezze magát a néző, nemcsak előadások előtt-után, hanem hétköznapokon is, amikor bejön például jegyet vásárolni.

– Melyek azok az események, tevékenységek, amelyeket kiemelne?

— Igazságtalan lennék, ha a sok közül bármelyiket kiemelném, hiszen minden esemény valamiért fontos és valamitől értékes tud lenni, nem fektetünk kevesebb vagy több hangsúlyt egyikre sem. Nyilván vannak különbségek, annak függvényében, hogy saját vagy társszervezésben zajlanak le. Ugyanakkor nemcsak a kulturális rendezvényekre szeretnék fókuszálni a jövőben. Az eddig nagyon jól működő gyerekoktatási műhelyt szeretném bővíteni. Gyakorlatilag a hét minden napján néptánc-, balett-, moderntánc-oktatás zajlik a próbatermünkben Kocsis Hunor, Kocsis Lilla és Pap Ágnes oktatókkal, hétvégén színjátszás (Macskakő Diákszínjátszó Csoport) Daczó Zádorral és zenei oktatás Cserkész Emesével. Az idén elindítottuk a Diákakadémia előadássorozatunkat is, amelyet az iskolákkal bevonásával szeretném beépíteni az intézmény életébe.

– A tárlatmegnyitók, könyvbemutatók ingyenesek, az intézményt az önkormányzat tartja fenn, tehát biztosan elvárásokat is támaszt. Mekkora a bevételkényszer az intézményben, „áru-e a kultúra” Kézdivásárhelyen?

– Rendezvényeink nagy része belépős. Gyerekelőadásaink 5 és 7 lej között, felnőtt eladásaink 15 és 50 lej között mozognak. Az utóbbi nyilván ritkább, de ha olyan a produkció, akkor 30 lejes jeggyel is sok esetben telt házzal számolhatunk. Mi azt tartjuk szem előtt, hogy a néző a befizetett jegy ellenében mind tartalmilag, mind szakmailag minőségű produkciót kapjon. Természetesen egy kulturális intézményt nagyon nehéz profitorientálttá tenni, ahhoz nem ezekkel a jegyárakkal kellene dolgozni.

– Anyagiak terén milyen évet zártak? Ugyanakkor milyen pénzügyi évre számítanak?

– Amit terveztünk, meg tudtuk valósítani, és ha az idei költségvetési keretünk ugyanebben az intervallumban fog mozogni, akkor panaszra nem lehet okunk, viszont azt hiszem, a tűzvédelmi engedély megszerzéséhez szükséges tervezések és munkálatok költségei nagyban le fogják terhelni az költségvetésünket. De ez a fejezet nem szakterületem, ezt majd az önkormányzati szakirodák, szakemberek pontosan meg fogják határozni, mi majd azokhoz az értékekhez fogjuk hozzárendelni az idei koncepciót. Ötlet sok van, majd meglátjuk, mi az, amit meg is fogunk tudni valósítani.

– Ha végtelen anyagi kerettel rendelkezne, kiket hívna meg?

– Most biztosan valami nagyot kellene mondanom, de ilyenekkel hiába dobálózom, mert vannak olyan produkciók, amelyek befogadására, méreteit tekintve, nem lenne alkalmas az intézmény, még akkor sem, ha lenne rá pénz. De butaság is ezen gondolkodni, a realitás talaján kell maradni, és abból dolgozni, ami van. Az is épp elég nagy munka, hogy a meglévőt értelmesen és felelősségteljesen költsük el a lehető legnagyobb szakmai odafigyeléssel. Végtelen keret amúgy sem létezik, de ha lenne is, nem fogadnám el. Matematika–fizika szakon végeztem, nem szeretem a végtelent.

– Hány alkalmazottja van a Vigadónak? Elegendő ez a munkaerő, esetleg bővítenék azt?

– Nyolc alkalmazottja van az intézménynek, jelen pillanatban összevont munkakörökkel dolgozunk, tehát aki jegypénztáros, az másnap közönségszolgálati vagy akár ruhatárosi munkakört tölt be. Mindig az adott esemény határozza meg, kinek mi a feladata az állandó munkaköri leírásán kívül. Ezt napra lebontva határozzuk meg, így mindenki pontosan tudja, mikor mi a dolga és felelőssége. Vannak modellek, ahol ennél nagyobb személyzettel dolgoznak, nekünk ezt kellett alkalmazni. Biztosan megbírnánk a bővítést is, de figyelembe kell venni azt is, hogy egy önkormányzati rendszernek vagyunk a részei, ahol sok más gond is akad, ami erre nem adna lehetőséget. Azt gondolom, inkább ezt kell megtartani, és hatékonyan működtetni.

– Mit jelent ön számára ez a művelődési ház?

– A felsőfokú végzetségem színész, ezt végeztem el 2002-ben. Amit mellette tanultam és csináltam, azt kíváncsiságból, aztán „megszeretésből” folytattam. Így volt ezzel a szakmával is, aztán 2013-ban úgy döntöttem, váltok. Most már ez lett az alapfoglalkozásom, és a többit csinálom, amikor tehetem, és amikor az intézmény élete engedi. A baráti, munkaköri, emberi kapcsolatokon túl alázatot és felelősséget jelent számomra.