Méltóságteljes ünnepen emlékeztek a negyvennyolcas hősökre. Kedden délben több ezer kézdivásárhelyi és felső-háromszéki gyűlt össze Kézdivásárhely főterén a március 15-i ünnepségre. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 168. évfordulójának tiszteletére díszbe öltözött a főtér, a villanyoszlopokon a nemzeti színű és székely zászlók mellett a céhes város címeres lobogóit lengette a szél.

 

Az esemény leglátványosabb része idén is a lovas huszárok, hagyományőrző csapatok és a környező falvak lakóinak lovas-szekeres menete volt. A tapsoló tömeg előtt sorra vonult el a XV. Határőrség és Hagyományőrző Csapat, a szegedi 3-as honvédzászlóalj, a Tuzson János hagyományőrző társaság bélafalvi szakasza, a tápióbicskei tüzérek és betyárok, a XV. Székely Határőr gyalogezred gelencei szakasza.

 

A kézdivásárhelyi Tanulók Klubja Fúvószenekarának vezetésével a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki csapata lovagolt, a tiszteletkör után a hagyományőrzők zászlóira Bokor Tibor polgármester tűzte fel a háromszínű emlékszalagot. A kézdiszéki falvak lovas-szekeres bevonulását a torjai hagyományőrző huszárcsapat menete zárta, ugyanakkor idén is nagy sikere volt a felsőháromszéki lovasok kezdeményezésére verbuválódott, nagyméretű székely zászlókkal és magyar trikolórokkal felsorakozott, a lovaikat délcegen megülő lovasoknak.

 

Egy erős nemzet egymás kezét fogva emlékezik

 

Erős nemzet vagyunk, amely nem kötelességből, hanem szíve jogán, egymás kezét fogva emlékezik – emelte ki a március 15-i főtéri ünnepségen elmondott beszédében Bokor Tibor polgármester.

 

Az esemény bevezetőjeként a Református Kollégium zenekara és diákjai Gyulai István „Örökségünk” című dalát adták elő, a zenei alkotással annak szerzői szeretnék megszólítani a világ különböző pontjain élő magyarokat és bevonni őket egy, a magyar nyelv megőrzését, a nemzet megtartását szorgalmazó mozgalomba.

 

Az ünnepre hangoló dalok után Kézdivásárhely polgármestere mondta el beszédét, megköszönve a kézdivásárhelyieknek, felső-háromszékieknek, a rendezvény vendégeinek és a testvérvárosok küldöttségeinek, hogy jelenlétükkel szebbé teszik az ünnepet, hogy erősítik azt az állítást, miszerint „a kézdivásárhelyi felvonuláshoz fogható nem sok van a világon”.

 

– Lészen ágyú – mondotta Gábor Áron, és ezzel a mondattal gyakorlatilag aláírta a halálos ítéletét. Ma nem fegyverekről, puskaporról és fizikai összecsapásokról szól az életnek az árnyoldala. Ma annak vagyunk szem és fültanúi, hogy ha valaki gondolatban, szóban, a világhálón a hatalomnak nem tetsző véleményt vállal fel, kitartóan képviseli egy közösségnek az álmát, vagy egyszerűen csak magyar, az Gábor Áronhoz hasonlóan végzi. Viszont nem csatában, tisztességgel adja az életét, mint a berecki ágyúöntő, nem emelt fővel vonul be a hősök panteonjába, hanem bíróságon, ügyészségen, titkosszolgák által meghurcolva, becsületében megsértve, családi kötelékeiben megzilálva folytat szélmalomharcot a hatalommal – hangoztatta beszédében a polgármester. Hozzátette: folytatni kell a harcot, azok ellen, akik üldözik, bebörtönzik és meghurcolják a szabadon gondolkodókat, a bátrakat, legyen szó nagyobb közösséget vezető emberről, vagy egy egyszerű állampolgárról, aki vállalja magyarságát, vállalja azt és kéri, hogy amit 98 évvel ezelőtt Gyulafehérváron papírra vetettek legyen betartva.

 

– A túlélésért, a nemzetiségünk megmaradásáért vívott harcunkban Gábor Áron és társai kell legyen a példaképünk – összegzett beszédében Kézdivásárhely polgármestere.

 

Az ünnepségen az idei Zúg Március verseny győztes diákszónoka, Molnár Balázs mondhatta el beszédét, a magyar nemzeti ünnep alkalmából az V-VIII. osztályosok számára kiírt szavalóverseny nyertese Nánia Hilda Áprily Lajos „Mennék eléd” című versét szavalta.

 

Az eseményen énekkel és szavalattal közreműködött Márdírosz Ágnes és Puskás László, a Csíki Játékszín színművészei, valamint Kaján Botond, a Petőfi Sándor Gimnázium tanulója és a kézdivásárhelyi Cantus Kamarakórus, Fórika Balázs kántor vezényletével.

 

Böjte atya: „Szabadítsuk fel magunkat a szeretetre”

 

A szeretet forradalmát megvalósító összefogásra buzdított Böjte Csaba. Nem elzúgott forradalmak dalait szeretném tovább énekelni, hanem új forradalmakat akarok meghirdetni: a szeretet forradalmát – mondta el kedden a kézdivásárhelyi központi ünnepségen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége által több mint ötezer gyermek számára ellátást, szállást, jövőt biztosító ferences rendi szerzetes.

 

– Valamilyen forradalmi lendület kellene ahhoz, hogy a szeretet szabadon áradhasson Székelyföldön, a Kárpát-medencében, mindenütt – mondta el Böjte Csaba, figyelmeztetve a túl sok, gyakran lelketlen szabály és törvényes előírás pusztító erejére, ami meggátolja a segíteni akarást.

 

Az ünnepi rendezvény másik szónoka Horváth Zoltán, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templom plébánosa volt, aki kiemelte, hogy az 1848-49-es szabadságharc egyik legnagyobb élménye a szabadság és egyenlőség megtapasztalása volt. „Hiszünk a szabadságban, hiszünk a testvériségben, és hiszünk az egyenlőségben. Mindannyian ebben a hitben gyűltünk itt össze, ebben a hitben akarunk szabadok lenni, egymás kezét megfogva, egymást egyenlőnek elfogadva”, mondta.

 

Nemzeti lobogó a 25 éves évfordulóra

 

Különleges nemzeti zászlót kapott testvérvárosától Kézdivásárhely. Mezőhegyes önkormányzata huszonöt évvel ezelőtt létesített testvérvárosi kapcsolatot Kézdivásárhellyel, a dél-magyarországi, határ melletti település küldöttsége Mitykó Zsolt polgármester vezetésével idén részt vett a március 15-i ünnepségen.

 

A mezőhegyesi elöljáró már régóta szeretett volna zászlót ajándékozni Kézdivásárhelynek, ezért személyes kérésére Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke felajánlotta, hogy ha már ragaszkodnak az adományhoz, akkor ne egy újonnan vásárolt zászlót, hanem a magyar parlament homlokzatára kitűzött, háromhavonta a parlamenti díszőrség által bevont és katonai tiszteletadás mellett összehajtogatott trikolórt hozzák el Kézdivásárhelyre, egy Kövér László házelnök által aláírt adományozó levél kíséretében.

 

Nagysikerű ünnepi előadás a Vigadóban

 

A „Hozzád, hazám, most verset írnék!” című nagysikerű ünnepi előadás nemcsak az újszerű színpadképpel és különleges megvilágítással bűvölte el a nagyszámú közönséget, a produkció erőteljes hatását, hangulatát a jól megválasztott, erdélyi-kézdivásárhelyi íróktól, költőktől – Markó Bélától, Fekete Vincétől, Dimény-Haszmann Árpádtól és Sántha Attilától – származó versek biztosították egy nagyhatású zenekari-énekkari kíséret mellett.

 

Fotóösszeállítás a galériában.


2016. március 21.