Konyvtar utanna

Kapcsolat:

Cím: 525400 Kézdivásárhely, Petőfi Sándor utca 12. szám

Kölcsönző telefonszáma: +40 267 363 018

E-mail: kezdivarosikonyvtar@gmail.com

Katalógus: http://konyvtar.hargitamegye.ro/hu/h/129/online-katalogus

 

Nyitvatartás:

Szeptember 1. – június 30. között: hétfő és péntek 9-16, kedd, szerda, csütörtök 9-18, szombat 9-13

Július – augusztus: hétfő-péntek 9-16, szombat: zárva

 

Intézményvezető: Vántsa Judit

E-mail: vantsajudit@yahoo.com

 

Története:

 

Kézdivásárhely első könyvtára, a Kaszinó Könyvtár 1842. december 25-én létesült. A Kaszinó két magvetője Széchenyi István és Wesselényi Miklós volt. Heteken, hónapokon át Magyarország és Erdély szomorú sorsáról tárgyaltak, és történelmi tényként megállapították, hogy Magyarország és Erdély mélyen alatta voltak a kultúrállamoknak, amelyből ki kell a magyar nemzetet emelni. Nagy anyagi áldozatra egy hosszabb külföldi tanulmányúton határozták el magukat. Széchényi 1825-ben a pozsonyi diétán, a Magyar Tudományos Akadémiának megvalósítására, az irodalom és az írók fölemelésére egyévi jövedelmét, nemcsak felajánlotta, de le is tette az országgyűlés asztalára. Társadalmi és kulturális élet megalapozása céljából kaszinókat alapított, köztük a Magyar Nemzeti Kaszinót is.

 

Ugyanebben az időben ifj. Wesselényi Miklós is hasonló tevékenységet kezdett az ország keleti és főleg Erdély részeiben. Az Ő programjának is egyik pontját a társkörök, kaszinók szervezése képezte. Általa jutott el városunk is a kaszinó létesítésének gondolatához igen érdekes körülmények folytán. 1834. július 29-én hat hétig tartó szárazság után a tanácsház során tűz ütött ki, mely óriási erővel terjedt tovább. Alig két óra alatt a város háromnegyed része hamuvá lett. A várost ért eme csapás híre országszerte nagy részvétet keltett, és széles körben megindult a segélyező akció. Báró Wesselényi Miklós 1000 pengő rénes forintot adományozott a városnak. Ez a nagylelkű adomány annyira meghatotta a város polgárságát, hogy a városi képviselő testület nagy lelkesedéssel megválasztotta Kézdivásárhely város díszpolgárának. Ezt azonban a gubernium nem hagyta jóvá azzal az indoklással, hogy Wesselényinek nincs birtoka Kézdivásárhelyen, s így nem választható a város díszpolgárává. A város nyomban megszerzett egy telket, mely a mai Wesselényi utca és a Molnár Józsiás utca között fekszik, s azt Wesselényire íratta. Így a kormányszék kénytelen volt jóváhagyni a választást. Wesselényi Miklós a telket elfogadta, de azt fel is ajánlotta egy létesítendő kaszinó céljaira. Ez azonban nem vált valóra, mert a kormányszék felbíztatta az eladó egyik távoli rokonát, s az a telket visszaperelte.

 

Ha elmaradt is Wesselényi tervének megvalósulása, az eszmét többé nem tudták a polgárság lelkéből kitörülni. Papp István református lelkésszel az élen a város nagyjai megpróbálták ezt az eszmét felszínen tartani és megvalósítását előkészíteni. Papp István azzal az óhajjal állt elő, hogy “kellene egy olyan hely, ahol az emberek összegyűlnének megbeszélni az egyházi és világi dolgokat, egymással társalkodnának, könyveket, hírlapokat olvasva magukat és családtagjaikat a műveltség terén fejlesztenék”. Így alakult meg 1842. december 25.-én a városházán tartott közgyűlésen a “Kézdivásárhelyi Társalkodó”. A második világháborúig többször került névváltozásra sor: Polgári Társalkodó, Olvasó-egyesület, illetve Kézdivásárhelyi Kaszinó nevet viselte.

 

A II. világháború után

 

Nagyobb változás a könyvtár életében 1948-ban következett be, amikor a Román Kommunista Párt irányításával ellenőrizték a Kaszinó és Kereskedők könyvtárát, és kivonták a forgalomból a tartalmilag elavult könyveket. A szakmailag elavult könyvek a magyarság történelmével foglalkozó írásokat tartalmazta. A megmaradt szépirodalmi művek alapállományát képezték az 1950-ben létesült Kézdi Rajoni Könyvtárnak. A könyvtár, mint Rajoni Központi Könyvtár 1968-ig működött, utána csak, mint Városi Könyvtár. Mint Rajoni Könyvár irányította és ellenőrizte a körzetébe tartozó könyvtárakat. Módszertani köröket tartott a vidéki könyvtárosok részére szakmai és irodalmi előadásokkal egybekötve, és bevezette a könyvtárosokat a könyvkötészet technikájába is.

 

A Városi Könyvtárhoz tartozott továbbra is a nyújtódi, szászfalusi, sárfalvi, és oroszfalvi fiókkönyvtárak, ahol önkéntes könyvtárosok továbbították az olvasóknak a városi könyvtárból havonta kölcsönkapott könyveket. Az 1970-es években a könyvtár dolgozói széleskörű irodalmi kapcsolatot is kiépítettek az olvasókkal, a könyvvel való ellátás mellett. Ezt jól sikerült irodalmi tömegrendezvények szervezésével értek el. Mivel ezek a rendezvények csak magyar nyelven folytak, a ’80-as években kötelezték a szervezőket román nyelvű rendezvények szervezésére. A sok szigorítás és tiltás végül megtette hatását: a ’80-as évek végére mindenféle kulturális tevékenység megszűnt, csupán a hazafias évfordulókat ünnepelték meg kötelezően.

 

A forradalom után

 

Az 1989-es forradalom a Városi Könyvtár életében is változást hozott, hisz a könyvtárak helyzete minden korban a társadalmi környezetétől függött. Az országot eufórikus lázba hozó változás, majdnem egy évig tartott. Sokan otthagyták munkahelyüket, hátat fordítottak a kulturális életnek, a máskor telt színház- és mozitermek üresen tátongtak. A könyvtárban is meglepően csökkent a beiratkozott olvasók száma. A körülöttünk végbement és zajló változások arra kényszerítettek minket, hogy a könyvtár lényegét újragondolva megfogalmazzuk a könyvtár küldetését és szerepét. Mivel a szakma, valamint a romániai törvénykezés a könyvtárakra vonatkozóan nem volt összhangban, nem volt egy egységes elképzelés a könyvtárak működését illetően, mindenki úgy próbált könyvtárat működtetni, ahogy jónak látta. A kézdivásárhelyi könyvtár Szervezeti és Működési Szabályzata 1997-ben készült el, mely áttekinthetőbbé, könnyebbé tette a könyvtári munkát.

 

Könyvtárunk életében fontos dátum 1998. június 6., ugyanis ekkor került sor a könyvtár névadó ünnepségére, mely alkalommal felvette a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár nevet.